A magyar kálvinizmus eljutott addig, hogy megkereste fegyverzetét, amit az idő letépett róla, amit könnyelműen elhullatott, kölcsön adott és pihentetett. Most amikor észrevette, hogy állig fegyverben áll a világ s nem egyszer saját fegyverével találja magát szemben, ösztönösen keresi önvédelmének fegyverzetét. Fényesíti, köszörüli kardját, amit sokáig kényelmetlen volt viselni s ezért szögre akasztotta. Lassan felcsatol magára mindent s már itt áll előttünk a daliás kálvinizmus, már dicsekszik szép fegyvereivel. A kard azonban még hüvelyében van és azt mondja a kálvinizmus: „Látod XX. század: ezzel a karddal meg tudnám ölni minden hétfejű sárkányodat, látod ember: ennek a kardnak csorbíthatatlan éle van, ha akarod leterítem vele minden ellenségedet!” és boldog a XX. század kálvinizmusa, hogy ilyen fegyverei vannak. Igen. A magyar kálvinizmus él és fegyverkezik, de még nem lépett ki az utcára. Még keresni kell. Sokszor zárt ajtókon, titkos szobákon, hosszú folyosókon kell áthatolni, hogy megtaláljuk, hogy szemtől szembe álljunk vele. Mind több és több könyv kerül kezünkbe, melynek lapjain felvillan lappangó tüze. Néha szószékeken, előadótermekben lobban fel, mint a magnézium fénye, egy pillanatra minden világos lesz tőle, de utána még vörös foltok lepik el fényéhez nem szokott szemünket. De hol van a kálvinizmus akkor, amikor a nemzet, a világ egy-egy döntő lépését teszi meg. Hol van a kálvinizmus akkor, amikor a mai társadalmi berendezkedés nagy problémáinak megoldásánál már a tettekre kerül a sor. Nem látjuk a kálvinizmust a szociális élet – nem elméleti, hanem – gyakorlati kérdéseinek a megoldásánál. Még nem látjuk a kálvinizmus döntő erejű tettét a magyar kibontakozás nagy küzdelmében. Néma a kálvinizmus a politikai életben, tétlen a magyar szellemi élet irányításában, erőtlen a hangja a magyar sajtóban. A rohanó élet sepri, kavarja a világ szemetét, mint a forgószél, a szenny, a piszok felkavarva úszik a levegőben: hol van a kálvinizmus félelmetes tisztító ereje? A marxi ideológia fanatikus fiataljai, tudományos felkészültséggel, tervszerű munkával minden kockázatot vállalva, börtönt viselve, a kényelmes élethez fűző érdekkapcsolatokat elszakítva, látható eredménnyel dolgoznak: hol van a kálvinizmus isteni kockázata és krisztusi bátorsága? Hol vannak a kálvinizmus bátor harcosai, akik kiszakították magukat a pipogya emberek érdekközösségeiből, akik leszámoltak az álbékesség aranyközép utas diplomatikus keresztyénségével, akik nem egyezkednek ötven százalékra, akik lemondanak népszerűségről, mondvacsinált tekintélyről és nem tetszelegnek hivatásuk, rangjuk és méltóságuk hiú fénykörében? Akik nem „kegyelmesek” és nem „méltóságosak”, hanem Isten legfelsőbb akaratának alázatos és bátor teljesítői? A kálvinizmusra vár a kizsákmányolt magyar munkásosztály: a kálvinizmus hallgat. Reá vár a magyar föld becsapott népe: a kálvinizmus tétlen. A feudális hierarchia fullasztó levegője a demokrácia tiszta levegőjét várja: a kálvinizmus nem hozza ezt a tisztító szelet. A magyar közvéleményt félrevezető üzleti sajtó virágzik: a kálvinizmusnak nincs egy bátor sajtóorgánuma. A magyar katholicizmus meglepő radikalizmussal nyúl legkényesebb belső ügyeihez, mi patriarkális nyugalommal pepecselünk kis problémáinkkal. Ne higgye senki, hogy mi nem látjuk azokat az erőket, azt az ébredést, ami a magyar kálvinizmusban egyre erősödik. Elérkezett azonban az idő, hogy a magyar kálvinizmus a bátor tettek kálvinizmusa tegyen! Minden jel arra mutat, hogy a következő évek történelmet fordító harcában a kálvinizmus vagy kihúzza hüvelyéből kardját és irányt szab, vagy kénytelen lesz adott helyzetek kény szerzubbonyában úgy ahogy tovább élni, tovább egyezkedni, tovább alkalmazkodni. Makkai Sándornál mélyebben és igazabban senki sem látta meg ezt a veszedelmet s mi fiatalok, akiknek arcán az idők szele hasít végig, ki kell mondjuk, hogy „Nem békességet!” Nem akarjuk a halál békességét ezzel a beteg világgal. Velünk és általunk kell megtennie a kálvinizmusnak következő, döntő, nagy lépését!

„A magyar fa sorsá”-nak szerzője új könyvvel jelent meg a magyar könyvpiacon. A Soli Deo Glória kiadásában most jelent meg „Nem békességet…” címmel, három tanulmánya. Makkai Sándor kése ismét éles és biztos. A mai napok nagy problémáit csontig lefejtve látja és rezdülés nélküli biztonsággal megy keresztül az örvények felett. Gondolatai meztelenül világosak és logikusak. Lencséje tisztán és élesen rajzol: nem illúziót ad, hanem lenyűgöző tényeket, íme, egy-két kiragadott gondolata: * Nekem az a meggyőződésem, hogy az emberiség halálos betegsége, a munka értelmével való visszaélésben fészkel, az alkotó lélek és a kiszolgáló gép bűnös felcserélésében, mely előbb a gépkultuszra, aztán elkerülhetetlenül az ember halálára vezet. A bolsevista kommunizmus szükségképpeni következménye az utolsó évszázadok humanizmusának. A kimerült fa meddő halálvirága. Ha van új élet, akkor csak ennek ellenére s nem belőle fakadhat a lélek önmagába való visszahullásából. * Nem formák, szervezetek és tanok, hanem a Lélek ellen indult meg a harc, amely nem ismert kegyelmet. * Ma már épen elég bizonyítékunk van arra, hogy tartózkodás nélkül kimondhassuk: a bolsevista kommunizmus nem más, mint kollektív szervezett, nyíltan vallott, és kíméletlenül érvényesített állatiasság, monstruózus materializmus, mely mindazt, ami az emberi életnek csak fizikai feltétele és kerete lehet, öncéllá tette és mindazt, ami tartalom és érték, teljes tudatossággal kiirtotta. * Elérkeztünk az emberiség dallamának szörnyű fináléjához, mely a teljesen céltalanná vált életet, az életundor nihilizmusát kattogja és bömböli a világűrbe. * A keresztyénség elválaszthatatlannak látszó módon összeszövődött és azonosult a polgári világrenddel és ezért ugyanott volt és van, ahol ez a polgári világrend. Annak a válsága és veszedelme teljes mértékben az övé is. * Az új keresztyénség beköszöntője így hangzik: „Lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (II. Kor. 4:2.) – Bevallani és ezzel megölni a szégyent, vádolni önmagát és vállalni a felelősséget az ember nyomorúságáért: ez az egyetlen becsületbeli kötelessége a keresztyénségnek. Nem szabad többé tagadnia, hogy gyáva volt a Mannon kedvességével és a kard fenyegetésével szemben. Nem az emberiség lelkiismeretének kellette magát, ami nagyon kényelmetlen és kellemetlen lett volna, hanem az önzésnek, amelyet az Igével is kész volt igazolni. * állami és társadalmi rendek, hatálynak, érdekek és terrorok uralma alól a keresztyénségnek elszántan függetlenítenie kell magát. Megszégyenítő ránézve, hogy az állam és a társadalom, csak mint a világi törvény és rend szolgáját ismeri és becsüli. * Az evangélium ellene mond annak az egyházi magyarázatnak, hogy Krisztus, amikor a „kősziklára” alapította egyházát s neki adta a „kulcsok” hatalmát, a szeretetet földi intézménnyé tette azzal a kötelezéssel, hogy a világ analógiájára uralkodjék a lelkek felett, sőt a világi impériumok hatalmát is ő határozza meg és irányítsa. Ezt nem mint felekezeti kérdést tekintem, hanem mint olyan tendenciát, amely bárhol fordul is elő, mereven ellenkezik az evangélium szellemével. * álljon az igehirdetés és a szeretetmunka valóságos evangéliumi lélekkel és bátorsággal szemben a tömegbálványokkal és álljon melléje az elnyomorított emberiségnek, olyan érdekes, aktuális és hatékony lesz, hogy őrjöngeni fog tőle a zsarnokság valamennyi istensége. * Az evangélium nem kapitalista, nem szocialista, nem polgári és nem proletár, nem az uraké, de a szolgáké sem, nem családi, ha a család önzést jelent, családi, ha a család Isten atyaságának és országának a modellje, nem nemzeti, ha ez sovinizmust jelent, nemzeti, ha a nemzeti lélek értéket jelent, semmi és minden: az örök jó lehetősége az isteni életparancs képviselője mindenütt. Az önmagából kiábrándult emberiségnek csak két lehetősége marad: maga alá szállni vagy maga fölé emelkedni. * Makkai Sándor „Nem békességet” című nagyjelentőségű könyvére felhívjuk minden gondolkozó és utat kereső református diák figyelmét. 1 P-ért megrendelhető az SOG központban.