m-y.: Makkai Sándor: Nem békességet. Három előadás

A mai keresztyén világ, sőt a mai emberiség válságának belső okait mutatja meg az erdélyi püspök olyan biztos logikával, mintha egy ismerétlennel bíró egyenlet X-ét kellett volná kikeresnie. A protestantizmus az utóbbi két században szerette azonosítani magát a modern kultúrával, melynek pedig legélesebb ellentmondása. A protestáns világnézet közepében az ember áll, ez a humánum kultusza. A két világrend békítése lett a „kultúrkeresztyénség” valójában egy nagy árulás az evangéliummal szemben, mert az emelkedés, a haladás kedvéért a keresztyénség lényegét dobálta ki a kultúra léggömbjének kosarából. Ha pedig hű akart maradni, rideg orthodoxizmus várába kényszerült. A humánum kultusza tovább ment. Először azt állította, hogy az ember minden, aztán új bálványt keresve azt, hogy az ember fölött is úr az anyag. Ennek a humanista kultúrának szükségszerű következménye a bolsevizmus, „kimerült fa meddő halálvirága”. A keresztyén parancs új öntudat teremtésé. A tudomány lelke ez: az igazság szeretet. A természet titkai nem zsákmány, hanem új szolgálatra való ájandék. A művészeté: a szépség jóság, az erkölcsé: a jóság háládatosság, mely az életet ajándéknak ismeri föl. A keresztyénség azonosította magát ezzel a pogány kultúrával. Most a Tőke és a Kard imperializmusával szemben meg kell indítani a szociális munkát, a Szeretet imperializmusát, mely egyéni, lelki és krisztusi impérium. Krisztus a maga testében az egyházban él, de itt gépies vallásgyakorlátok helyett az evangélium megújító lelkének kell átzúgnia. Arra a vádra, hogy az igehirdetés nem aktuális, nem lelkeket megfogó, az a válasz is lehet, hogy a, mai ember a maga önzésének nyelvét tudja már csupán és ezért idegen nyelv neki az Isten beszéde… Az egyháznak a világgal kötött hamis békét fel kell bontania és meg kell kezdenie a Lélek felszabadító háborúját… Meg kell üzennie a háborút a világnak… A három előadás olvasmánynak sem könnyű lelki eledel, aminthogy az erdélyi püspök sem stílusában, sem mondanivalójában soha nem tett könnyű engedményt a „népszerűsítés” végett. „Equtibus cano”, ezt lehetne felírni erre a kiskönyvére is. Aki azonban végigjárja az útjait és vele halad, nagyszerű kilátásokhoz ér el. Néhány gondolatát bemutatjuk lapunk hasábjain. Ha a tömegek még nem hallják is, mégis nyilvánvaló, hogy az evangéliumi keresztyénségnek nagyszerű új harci riadója zúg és új korszaka kezdődik.