A „Magunk revíziója körül” – Erdélyi Fiatalok, 1931. május-június

Makkai Sándor: Magunk revíziója c. művét ismertetve megígértük, hogy beszámolunk e mű körüli vitákról, vagy hallgatásról. Választóvíznek éreztük e könyvet, amely kisebbségi életünk problémáihoz úgy nyúl hozzá, hogy azoknak egyetemes magyar és emberi távlatot is ad, s amelynek igazságait el kell fogadnia minden tisztánlátó, jó szándékú magyarnak. Mint minden súlyos könyvnél, ennél is kísért a nálunk olyan öngyilkosán divatos elhallgatás. Az erdélyi napilapok közül csak az Ellenzék írt (-rei.) jelzésű cikket, dicsérve Makkainak elfogultságokkal szembeszálló bátorságát. A Pásztortűzben Reményik Sándor a mű etikai jelentőségét méltatja. Az Erdélyi Helikonban „Programadás és programvállalás címen Kós Károly vezércikket írt a könyvről, hangsúlyozva, hogy Makkai részleteiben már másoktól is meglátott igazságokat egységbe foglalva formálta dönthetetlen ítéletté, programmá, amit vállalt, s amit mindenkinek vállalnia kell, mint a megmaradásunk egyetlen útját. – Megemlítjük még, hogy az Erdélyi Szemlét hazafias háborgással kereste fel egy névtelen úr, Makkai „tradíció ellenességét” támadva? Amivel csak azt bizonyította, hogy mekkora szükségünk van a Magunk revíziójára. A budapesti sajtónak a következő megnyilatkozásairól tudunk: Móricz Zsigmond a Nyugatban vezércikkben méltatja a könyv egyetemes magyar jelentőségét, kitérve arra is, hogy az Atheneum könyvkiadó Pesten azért nem akarta megjelentetni, mert csak az erdélyi magyarságot érdekli a kérdés. – A Napkeletben Reményik Sándor a halál-romantikájú, egyoldalú Zátonnyal szemben a Berde Mária Földindulásában és a Magunk revíziójában látja az erdélyi magyarság életerejének jelzőit. – A Századunkban B. R. hosszasan időzik Makkainak a munkásságról szóló megállapításainál, míg az egész könyvben a sorok közt csak oportunitást lát és nem veszi észre azt a bátorságot, amivel Makkai a dolgokkal szembenéz. Határozottan vissza kell utasítanunk ezért azt a meg nem érdemelt gyanúsítást, hogy Makkai kerüli a kényes feladatokat. Annál nagyobb elégtételünkre szolgál, hogy a legilletékesebb, az új magyar ideológia szerzője: Szabó Dezső egy nyilatkozatában a legnagyobb elismeréssel és megbecsüléssel szólt a Magunk revíziójáról. Ez az elismerés egymagában több, mint minden sunyi elhallgatás, intrika és kicsinyes gáncsoskodás. Aki tette, csak abszolút értéket ismer el és számára abszolút érték az, ami a magyarság jövő életének biztosításához hozzájárul. A Magunk revíziója körüli állásfoglalásokat továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni.