Szegfű-Rugonfalvi-Makkai Bethlen-párbaja – Erdélyi Szemle, 1930/II.
Pár héttel ezelőtt az egész magyar közvéleményt meglepte, sőt szinte megdöbbentette Rugonfalvi Kiss István debreceni egyetemi tanár dörgedelmes támadása Szegfű Gyula ellen annak Bethlen Gábor tanulmánya miatt. Szegfű Gyula Bethlen tanulmánya már megjelenése után nyomban bizonyos ellenhatást váltott ki, főleg a református közösség részéről, s várni lehetett mindegyre ennek az elégedetlen hangulatnak valamilyen komolyabb megnyilatkozását. De senki sem várta Rugonfalvi Kiss István szenvedélyes hangú kirohanását, még maguk a reformátusok sem s mindenki azt hitte, hogy a magyarországi református szellemi világ valamilyen Bethlenhez méltó nagy művel fog kifejezést adni a maga elégedetlenségének s abban fogja megcáfolni Szegfű adatait, illetve politikai arcképfestésének nem tetsző színeit. Rugonfalvitól sem vette volna senki rossz néven, ha tárgyi bizonyítékok alapján akármilyen éles tenorral vagy bömbölő basszussal ordít rá a nagyközönség előtt amúgy sem valami nagyon szimpatikus Szekfűre, minthogy ő azonban csupáncsak a levegőben vagdalkozott és mondjuk így a professzori tekintélyhez nem illően hangoskodott, a Szekfűvei szemben szívesen állástfoglaló s egyelőre tájékozatlan közönség tetszését sem igen tudta teljes mértékben maga mellé irányítani. Szegfű tanulmányának megismerése után pedig még azt a kevés valőrt is elveszíti harcias nekirohanása, amivel pedig ellenzékiségre hajló hangulatunkat oly hamar sikerült megfognia. Bármennyire is tetszett tehát ennek a debreceni cívissé változott rugonfalvi székelynek keménykötésű, fulmináns attakja, Szekfű Gyula életrajzának, illetve tanulmányának elolvasása után önkéntelenül is azt kérdi az ember önmagától: hogy hát mire való volt ez az egész nagy zaj, miért akar lemondani Kiss István tanár úr díszes katedrájáról s miért kell beverni a fejét szegény Szekfű Gyula volt csász. és kir. levéltáros, jelenleg ugyancsak egy. tanár urnák? A száműzött Rákóczi felkavart viharfelhői után az embert könnyen megtéveszthette Rugonfalvi professzor úr, Szegfű azonban hideg objektivitással hamar lefegyverzi az elfogultságot. Nem mondom, ez a Szekfű nem bódított el. De viszont egyáltalán nem érdemli meg azt a vitriolos merényletet sem, amiben Rugonfalvi részesítette. Nem akarok visszatérni régi munkáira, de Bethlen Gábor tanulmányában semmi olyan tendenciát nem fedeztem fel, ami a nagy erdélyi fejedelem emlékét bántaná, sőt a magam részéről is szinte érezve már e tanulmány ellen gomolygó hangulatot. Ezek dacára is teljes mértékben kielégítette Bethlen Gábor alkotó zsenije iránti rajongó tisztelemet az igen tisztelt professzor úr. Nem mondom, nem szór fellengős jelzőket seholsem Bethlenre, nem hódol előtte görnyedő szavakkal de nem követi el a neki tulajdonított kegyeletsértést sem s nagyságát nemcsak hogy nem bántja, de feltétlen elismeréssel van nagy koncepciója, kivételes diplomataérzéke, államalkotó tehetsége, szuverén személye iránt. Ha nem így volna Szegfű úr bizony hamar kiszáradna a magyar szívek kertjéből Rugonfalvi csizmáinak rugdalózásai nélkül is. Hanem hát, amit Rugonfalvi hirtelen-sebtiben elhibázott, a magyarországiak pedig elmulasztottak, azt kétszeresen jóvátette az erdélyi reformátusok püspöke, Makkai Sándor. Egyedül – Bethlen Gábor lelki arca cimű könyvében látszik, hogy ő is megbántva érzi magát valamiért, sőt személyében érzi megbántva magát, de az efeletti bosszú megnyilatkozása, ez a pompásan sikerült, közvetlen színezésű Bethlen-portré, olyan nemes és szívesén fogadott bosszú, ami méltó a fejedelemhez is, de illett már régóta adós erdélyi népéhez is. Szekfű hideg történelmi szemléletével szemben Makkai könyve egy Bethlen egyéniségét teljes egészében átfogó, gondolkodását mélyen megértő s abba visszailleszkedni tudó rajongó lélek boldog kiáradása. Szekfű adatokat, politikai tárgyalásokat, ismert tényeket mond el s azokból gyúrja ki Bethlen alakját. Kemény, rideg arcot kapunk tőle. Makkai ezzel szemben lírai színeivel sokkal közelebb hozza hozzánk Bethlent s alakját gloriozusabbá teszi. A Szekfű könyve állást nem foglaló történelmi tanulmány. Makkaié állástfoglaló költői életrajz. Lehet, hogy vitaírásnak készült, de önálló tanulmánnyá lett. Nem támad és nem véd dacosan. Elénk állít. Sokszor ugyanúgy, mint Szekfű. Sokszor még a gondolatmenete, a mondatai is szinte megegyeznek. Sőt konklúziójuk is egy: az erdélyi lélek megszületéséhez Bethlen önálló Erdélye járult hozzá a legnagyobb mértékben. Ez egy kissé megzavarja az olvasót, de aztán belenyugszik. Mert Makkai Sándor nemes haragja így is örvendetes értéket jelent az erdélyi magyar életnek. A Szekfű ellen felgyűlt keserűségnek különben egy másik kirobbanása is van. Nem Bethlennel kapcsolatban, mellékág, de érdemes megemlíteni. Botár Imre a budapesti „Unitárius Kis Könyvtár” egyik legújabb füzetében, melynek címe: „A vallásszabadság és Dávid Ferenc” s amelyet a szerző Dávid Ferenc halálának 50. évfordulója alkalmából jelentett meg szintén polémiába száll Szekfűvel. Szekfűnek új magyar történetében a vallásszabadságról írt fejezetével. Tehát már nemcsak a reformátusok, de az unitáriusok is elégedetlenek Szekfűvel.
Szóljon hozzá Ön is!
Véleménye vagy kérdése van? Beszélgetne velünk?Írjon bátran, és válaszolunk!