Holttenger. Makkai Sándor új regénye – Nemzeti újság, 1936/december 6.

A falu vezető középosztályának és parasztságának összeütközése adja szociális gerincét és csúcspontját Makkai Sándor új regényének. A probléma háttere a Mezőség s egy kis mezőségi falunak, Virágosnak még a világháború korába visszanyúló élete. A faluba fiatal pap kerül, kiválóan képzett szellem, akinek külföldi egyetemen való továbbképzését a világháború kitörése hiusítja meg. A fiatal pap félig dacból zárkózik el ebben az eldugott sárfészekben ahol egészen más feladatok várnak rá, mint amelyekre eredetileg készült. Itt azonban elfogja a lelkesedés. Nagy feladatokat lát maga előtt. Széles perspektívájú szociális célokat tűz ki. Fel akarja lelkileg emelni a falut. Közeledést keres a nagybirtokhoz, abban a reményben, hogy a háború után megkezdhetik majd a tagosítást. A grófnál megértő lélekre talál. De a sötét jövendő már előreveti árnyékát. A falu népe eleinte bizalommal fogadja új papját. De lassanként romlik a helyzet. és egy járvány kitörésénél élesen szembekerül a városi ember a falu babonás, csökönyös maradiságával. A regény ott kulminál, amikor a pap a falu ellenére, a parasztok ádáz gyűlölködése közben csendőrszurony erejével kénytelen megfékezni a gyermekpusztító, borzasztó ragályt. De ez a lelki szakadékot végleg kimélyíti a falu és papja között. Itt tulajdonképpen vége is a regénynek, ami| ezután következik, Erdély elvesztése és az impériumváltás siralmas krónikája. Makkai Sándor először szakít most a nagy történelmi koncepcióival, hogy társadalmi rajzot adjon regényében. Az az érzésünk, hogy ezen a téren még nincs meg az a lenyűgöző ereje, bár a Mezőség félelmes erejű, szinte kísértetes megjelenítése, néhány alakjának és jelenetének drámaisága lenyűgöző erejű. A regény szociális problémái közé beépített szerelmi történetnek bensőséges lírája van.