Cenzor: Két történelmi regény Tormay Cecilé regényciklusának első kötetéről

Cenzor: Két történelmi regény Tormay Cecilé regényciklusának első kötetéről, A csallóközi hattyúról szólva, e hasábokon rámutattunk a történeti regény műfajának örvendetes reneszánszára. Megállapításunk igazolásául most egy másik nagylélegzetű történeti regényről, Makkai Sándor Táltoskirályáról adunk számot. Makkai könyve Tormay regényével azonos korból, a tatárjárást megelőző időből veszi tárgyát, tehát ott végződik, ahol Tormay regénye kezdődik. Az író már első történeti regényében, az Ördögszekérben is tanúságot tett történeti múltat támasztó erejéről, de míg ez a regény a Báthoryak és Bethlenek személyében inkább történeti alakok emberi egyéniségét rajzolja, addig a „Táltoskirály” komor történeti tablója egy egész történelmi korszak lelkének zárát nyitja meg, hogy ebben a kollektív lélekben a magyarság történelmi tragikumát villantsa elénk. A regény hőse, IV. Béla, a cselekmény idejében még rex junior. Ő a Táltoskirály, akinek vívódó lelkére valami sötét végzet árnyéka borul. Talán anyjának, Gertrudnak tragikus halála, talán az a keserű ellentét, amely szembeállítja őt apjával, az állhatatlan II. Endrével, akit gyarló indulatain kívül gonosz intrikusok, a nyomorult magyar nép idegen szipolyozói tartanak hatalmukban. A fiatal király hűséges embereivel serege élén Gyulafehérvárra megy, hogy Erdély földjére mentse önnön életét és népe jövendőjét. Ez a feszült küzdelem adja a regénymese vázát, amelyhez a táltoskirály tragikus lélekvergődése és az idegen befolyás lelketlensége alatt őrlődő magyarság sorsa szolgáltatja a sötét tónusú történelmi hátteret. A táltoskirály küzdelme apja halálával véget ér, de tisztán érezzük, hogy ez a vergődő lélek a történelmi idők tragikus próbáját nem állja ki. A Keletről visszaforduló Julián barát hírül hozza, hogy az őshaza magyarjait elsöpörte a tatárok Nyugatra induló áradata. Baljóslatú üstökös szántott végig a beborult égen, mintha «az orosz kaputól a brassói gyepűig» mutatná az országba nyúló utakat.. . Makkai regényében kevés a külső, regényes történés, de ez a világos bonyolódású mese-mag elég az írónak ahhoz, hogy benne életre keltse a magyar história legtragikusabb korszakát s annak rajzában megmutassa a mával való döbbenetes hasonlóságát. A magyarság sorsát külső ellenség pecsételte meg, de a nagy nemzeti tragédia előkészítői a nyakunkon ülő idegenek gyűlölete és az ebből kihajtó testvérviszály voltak – mondja Makkai – s ezt a felfogását oly meggyőző erővel, oly tiszta történelemszemlélettel és művészi szuggesztivitással bizonyítja, hogy ellentmondásunkat elnémítva, kényszerít ezeknek a töretlen művészi értékeknek elismerésére. A termékenytollú Harsányi Zsolt Petőfi Sándor és Madách Imre életregényei után „Szólalj, szólalj, virrasztó!” címmel most a költő Zrínyiről írt kétkötetes életrajzi regényt. Harsányi Zsolt munkájában hasztalan keresnők az érdekes bonyolódású regénytémát, a fordulatos meseszövést, vagy a kornak és alakjainak újszerű beállítását: a történelmi anyagból regényes életrajzot formál, amely Zrínyi hatalmas egyéniségének egész romantikáját szigorú történeti egymásutánban – el kell ismernünk: bő tárgyismerettel és alapos történelmi tájékozottsággal – mondja el a rutinos elbeszélő könnyed elevenségével, mindvégig lebilincselő előadásmódban. Megelevenedik a regény lapjain Zrínyi gyermeksége, a gráci iskolaévek korszaka, a törökkel vívott örökös harcok és az a tragikus küzdelem, amelyet a pogány áfium veszedelme, a császári ház rövidlátó politikája és pártoskodó magyar vezérei ellen folytatott a nemzet jövendőjéért egészen a gyászos végű kursaneci vadászatig .. . Harsányi Zsolt munkájával kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy a kevesebb több lett volna. Ha az író szabadulni tudott volna a históriai anyaghalmaz bilincseiből, ha lett volna bátorsága a históriai adatokból regény-mesét építeni, akkor a történelmi események mögött megérezte volna hőse belső egyéniségét és életre tudta volna kelteni a korszellemet s ennek tükrében Zrínyi alakját új oldalról, – nem mint sablonba merevített történeti nagyságot – hanem mint élő embert mutatta volna be. Ha azonban elismerjük – aminthogy el kell is ismernünk – az életrajzi regény műfaji jogosultságát, nem tagadhatjuk, hogy Zrínyi romantikus fordulatokban gazdag élete, nagyszerű egyénisége és tragikus vége a maga nyers történeti valóságában is izgalmasan érdekes regénytárgy. Ha az író eleve le is mond arról, hogy alakja köré a történelemből mesét formáljon, biztos lehet az olvasó érdeklődéséről még akkor is, ha nélkülözné Harsányi Zsolt eleven elbeszélőkészségét és finom archaizmussal árnyalt stílusát, amely ennek a nagyterjedelmű munkának is főerősségét adja.

0 válaszok

Szóljon hozzá Ön is!

Véleménye vagy kérdése van? Beszélgetne velünk?
Írjon bátran, és válaszolunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük