A legnagyobb magyar katasztrófa – Nemzeti újság, 1934. március 30.

Világirodalmi jelenség a mától való elfordulás még a győztes államokban is. A jelentől elforduló, főleg történelmi regények azok, amelyek a legnagyobb visszhangot keltik ma az angol, német és francia olvasóközönség körében. Nálunk régi hagyomány a politikailag reménytelen, vagy legalább is sötét időkben a visszafordulás a múltba. Kemény Zsigmond, Eötvös József és fiatal éveiben Jókai a múltba menekültek okulásáért, vigasztalásért és a sötét jelent feledtető szórakozásért. A szabadságharc utáni abszolutizmus a magyar történelmi regény virágkora. Hasonló virágzásnak vagyunk most tanúi. Elsősorban Erdélyben tapasztalható ez, ahol mindig legélénkebb volt a történelmi szellem és legelevenebb a múlt hagyományainak ápolása. Két hatalmas, monumentális alkotással gazdagította legújabban Erdély a magyar irodalmat. Az egyik mű szerzője Makkai Sándor, akinek Táltoskirály c. nagy, történelmi regénye most hagyta el a sajtót másiké pedig Kós Károly, akinek Az Országépítő c. kötete ugyancsak most jelent meg. Ugyanebbe a tárgykörbe tartozik továbbá Tormay Cecilnek Az ősi küldött c. regényciklusa, amelynek első része áprilisban került a nyilvánosság elé, második része pedig Túlsó parton címen május elején fog megjelenni. Makkai Sándor, Erdély püspöke, az ördögszekér c. regényében már megmutatta, hogy a Biblia ódon magyarságú nyelve Erdély kristálytiszta magyar nyelvével egyesülten milyen csodálatos eszköz igazi író kezében. új regényében, a Táltoskirályban Makkai Sándor IV. Béla királyunk ifjúságát írja meg. örömtelen, gondokkal, összeütközésekkel teli ez az ifjúság, mert az önmagát fegyelmezni tudó, vasakaratú királyfi világosan látja, hogy romantikus hajlamú, dicsőségre szomjas apja, Endre király mint teszi tönkre Szent István királyságát, anélkül, hogy ebben meg tudná akadályozni, míg a háttérben pedig egyre feketébb felhők gyűlnek össze: a tatárveszedelem. A tatárokról Makkai Sándor egész más képet ad, mint a hagyományos magyar történelem. Nem tömegükkel és nem vadságukkal hódítanak, hanem fejlettebb hadtudományukkal, nagyobb katonai fegyelmükkel és elsőrendű hírszolgálatukkal. II. Endre sem az a tehetetlen bábkirály itt, mint ahogy azt a középiskolában tanultuk, hanem fogyatkozásai dacára is nagy király színében tűnik föl. Makkai regénye részben Erdélyben történik, ahol Béla királyi hatalommal uralkodtak, ami az írót arra képesíti, hogy Erdély különleges problémáival részletesen foglalkozzék és a mai Erdély problémáinak ősi gyökereire mutasson. De nemcsak Erdély, hanem az egész magyarság összes mai politikai problémáit a múltba visszavetítve találjuk itt, ami az egész miinek egészen különleges aktualitást ad. Amint Eötvös József Magyarország 1914-ben c. regényében hasonlíthatatlanul hűbb és elevenebb politikai képet nyújtott erről a korról, mint mái? bármely történetíró, úgy Makkai Sándorról is elmondhatjuk, hogy műve nemcsak szerkezet és stílus tekintetében elsőrangú teljesítmény, hanem történelmi fölfogás szempontjából is a legszigorúbb kritikát is megállja.