Filep Gusztáv: Dr. Makkai Sándor: Aratás. Előadások. Ecclesia Militans. Beszédek. Feltámadunk. Művészet és Irodalom. Lucenec-Losonc. 1926.

Az erdélyi, református gondolkozás legkiválóbb képviselője ma Makkai Sándor püspök, akinek köteteti nagy várakozással jelennek meg. Mint a „Zörgessetek és megnyittatik nektek” c. könyvében, úgy ebben s különböző munkamezőinek kalászait kötötte kévébe. A theológia és szépirodalom az esztétika, az egyház és nemzeti lét mai égető problémái kerülnek e kötet lapjain költőies, filozófiai megvilágításba és megítélésbe. – Amint a római katholicizmus rányomja a maga szellemi bélyegét az egész szellemi életre, úgy annak legfejlettebb ellenfelé, a kálvinizmus is ráüti a maga szellemi pécsétjét minden életnyilvánulásra. Ez a szellem az, amely a különféle mezőkről szedegetett kalászokat egy kévébe köti, belé egységet lehel. A feleletek, amelyeket az egyházi élet gyakorlati kérdéseire ad, meglepően világosak, az evangélium szelleméből áradó intellektuális fejtegetések. Erős intellektualizmus jellemzi egyházi beszédeit is, amelyekben több a spekuláció, mint a religiosum. Nagyobb Makkaiban a filozófus, mint a theologus, több benne a magyarázó, megvilágító, mint az építő és meggyőző erő. Ravasszal szemben, akinek hatása alól nem tudja magát kivonni az ifjabb nemzedék, akit ő is mesterének vall, úgy a stílusban, mint a fejtegetési módban megőrzi önállóságát. Igaz, azzal mérve össze, stílusa halvány, fejtegetése száraz, józan. Nem a képzelet és szív, de a tanult fő hatalmának benyomását teszi ránk. Agitátori és tudományos szellem, akinek a vérbeli író nagy készsége adatott, amellyel könnyedén bánik bármely tárgykör problémáival. Jellegzetes megállapításokat találunk nála amelyek mégfelebbezhétetleneknek, tűnnek föl, mégis mintha azt a nyughatatlanságot keltenék bennünk, amely átnyilallik a lét és nemlét kérdésén töprengő erdélyi lelken. ítélete az egyházi és vallási vonatkozású problémáknál biztosabb, mint más tárgyaknál. Jobb meglátó és magyarázó, mint értékelő. Az értékelésében hiányzik bizonyos nyugodtság, e helyett bizonyos könnyed újságirói, a sokoldalú érdeklődéssel természetszerűleg együttjáró megnemállapodottság érezhető nála. Egyházi beszédei áttetszők, de túl józanok, nincs benne semmi mysticizmus, az észnek szólnak. Azért az akaratunkat nem tudja mozgásba hozni. Mintha Geleji Katona István utóda volna itt is, mint a püspökségben. Legsikerültebbek az előadásai. Ez az ő igazi eleme. Itt mintha minden mondata új és modern volna. Világosság, találékonyság és új szempontok különösén lebilincselnek. De melegség ezekben is kevés van. Mintha nem a szellem, hanem az arról való objektív értekezés állana közelebb szívéhez. Tudjuk, hogy Makkai minden írása az elszakított, elnyomott magyarság lélekzetvétele, a magyar intellektualizmus erőgyarapodása, a beigazolt magyar egy-egy láncdörrenése, egy magyar életcél, egy nagy magyar tett. örömmel üdvözöljük ezt a kötetét is, mint az öntudatosodó kálvinizmus az élet egyes darabjai kis patakok, amelyek tiszta vizüket gyorsan, mély medret nem áshatva viszik el a célhoz, de megtermékenyítik a lelket. új meglátásai, beállításai, magyárázásái: útmutatások a remélt jobb jövendő nyugodtabb tudományos munkálkodása számára; ösztönzések, biztatások, hogy a magyar kálvinizmus marad és maradjon Erdélybén a szellemi, erkölcsi fölény letéteményesé.

Tavaszy Sándor: Aratás – Református Szemle, 1926. május 28., 19. évf. 19. sz., 373-375. p.

Dr. Makkai püspöknek e legújabb könyve összesen 46 különféle írásművet tartalmaz, a következő öt csoportba osztva: I. „Előadások”. Ebben a csoportban világnézeti, történetfilozófiai és aesthetikai előadásra készült tanulmányok vannak. II. „Ecclesia militáns” c. alatt kisebb cikkek, konferenciai és kongresszusi előadások stb. találhatók. III. „Beszédek, elmélkedések” jórészében prédikációk. IV. „Feltámadunk” c. alatt temetési alkalmi beszédek, V. „Művészet, irodalom” rövid irodalmi kritikákat tartalmaz. A nagyon különféle címek alá foglalt rendkívül különféle tartalmú írások mindenike magán hordozza a Makkai személyiségének, gondolkozásának és lelkületének azonos egységes életstílusát. Mégis vannak azonban darabok ebben a kötetben, amelyek elsősorban jellegzetesek; így pl. Isten valósága minden objektivitásra való törekvése mellett is megérzik minden során, hogy valóságos egyéni hitvallása az írónak; a harcos egyház színterére eső írásai között ugyanilyen program cikke „A régi és az új munkások” c. frappáns, tiszta elvi állásfoglalása, kényszerítő erejű argumentációval dolgozó beszéde. általában az egész könyvet különösen érdekessé és jelentőssé teszi az a ténykörülmény, hogy a „mai” „püspök” Makkai ebben a könyvében tükrözi magát a legtisztábban s rendkívül gazdag lelke nagyszerű színekben bontakozik ki mind azok előtt, akik öt utolsó évei fejlődésében látni és megismerni kívánják. – Ajánljuk Makkai püspök e legújabb könyvét mindazoknak; akik egy magasabb látókörben és egy magasabb szellemi színvonalon állva szeretik életük és világuk valóságát problémákban megragadni és szeretnek komoly tanulmányozással azokban elmerülni. Ajánljuk mindazoknak, akik válságok között és küzdelmeken át keresik önmagukat, mert ezek is annyi gazdag szempontot és indítást nyernek, hogy felszabadultan fognak önmagukra ismerni.

Dr. Kristóf György: Elmélkedő könyvek – Aratás – Pásztortűz, 1926., 10. sz., 237. p.

A Losoncon megjelent testes kötet tartalmát a kiváló szerzőnek az utóbbi másfél év alatt írt beszédei, elmélkedései, bírálatai és előadásai teszik ki. Alig egy-két dolgozata régibb. Nem ismeretlenek ezek az értékes és érdekes dolgozatok. Első ízben is nagy nyilvánossághoz szóltak (némelyik éppen lapunk hasábjain látott napvilágot.) Gyűjteményes közrebocsátásuk mégis, sőt éppen ezért indokolt s irodalmi nyereség. Különösen Az erdélyi szellem, A két Bolyai tragikuma, Kemény Zsigmond lelke, Jókai és a Művészet-irodalom c. részben foglalt es nagyrészt a romániai magyar szellemi élet jelenségeivel foglalkozó tanulmányok, bírálatok érdemlik meg az általánosabb figyelmet. De – igaza van a szerzőnek – a többiben is van annyi tiszta irodalmiság, hogy a más felekezetűek is tanulsággal és élvezettel olvashatják. Nem azt jelenti ez – egy író sem kívánhatja -, hogy mindenik olvasó mindenben egyetért a mondottakkal. Hanem annyit jelent, hogy szempontjai, melyek szerint a vallási, a művészeti, irodalmi és a társadalmi élet egy-egy jelenségét vizsgálja, termékenyítők lehetnek még az ellenkező felfogásúakra nézve is. Esetleg éppen a maguk eltérő igazuk megerősödésére.