Vásárhelyi János: Magunk revíziója – Református Szemle, 1931. 24. évf., 8. sz., 113-114. p.

E címen adta ki az Erdélyi Szépmíves Céh dr. Makkai Sándor püspöknek maradandó értékű előadásait, melyeket legutóbb tartott a Nőszövetség által rendezett összejövetelek alkalmával theologiai fakultásunk dísztermében. Ez előadásokban püspökünk határozott tisztánlátással mutatott reá azokra a történelmi feladatokra, amelyeknek betöltése a mai időkben Erdély magyarságára vár. E feladatok betöltése felé, mint megállapítja, az első teendő: önmagunk határozott, becsületes revíziója. „Tizenkét esztendei kisebbségi sors és élet – mondja püspökünk – immár elegendő kellett, hogy legyen annak a kötelességnek a meglátására, hogy az erdélyi magyarságnak revízió alá kell vennie életének alapvető kérdéseit. Az erdélyi magyarságnak számolnia kell a tényekkel, amelyek sorsdöntő hatalommal léptek az életbe. Az erdélyi magyarságnak, hogy életbe maradhasson az élet igazságára és ehhez az igazsághoz való engedelmes alkalmazkodásra van szüksége. Miért kell ezt tennie? Miért van erre szüksége? Mert azok az alapvető fogalmak és meggyőződések, amelyeket, régi életéből hozott magával, többé nem fejezik ki az életet, a valóságot magát, hacsak át nem mennek az elme és a szív gyökereit megrázó revízió tüzén.” E becsületes revízió nagy érdeke elsősorban azt kívánja meg, hogy minden előítélet nélkül számoljunk le a múlttal és végezzünk a bűnös előítéletekből származó végzetes magyar tévedésekkel, ítéljük halálra a tehetetlenségre kárhoztató tétlen csodavárást, a jellemünkből kiforgató, erőinket elsorvasztó megalkuvást. Ennek a komoly, bensőséges leszámolásnak elvégzése után pedig az örökkévaló alapokra, a lélekben és igazságban való megdönthetetlen impériumra kell fölépítenünk népünk jövendőjét. Keressük meg az élet forrásait és a kérdező jövendőnek, ifjúságunknak, adjunk világos és határozott célkitűzéseket és evégből alkossuk meg minden társadalmi ítélettől mentesen önmagunk körében azt a társadalmi rendet, amelyben az evangéliumi lelkület szabja meg az ember igazi értekét, íme ezekben jelölhetjük meg a nagyjelentőségű előadások kereteit, melyeket Püspökünk azután a vonzó, tanulságos fejtegetések megejtően gazdag tartalmával töltött ki. Püspökünk e munkájával rendkívül nagy szolgálatot tesz nemcsak egyházunknak, hanem egyetemes magyarságunknak is, mert egyfelől a becsületes önvizsgálat sürgetésével, másfelől a világos tisztasággal meglátott feladatok kitűzésével elhatározólag mutatja, meg nemcsak helyzetünket, nemcsak feladatainkat, de feladataink betöltéséhez vezető utakat és eszközöket is. Szükséges azért, hogy e nagy értékű munka igazságait közkinccsé tenni igyekezzünk. Az erdélyi magyarságnak és a benne legnagyobb erőt képviselő kálvinizmusnak, nem lehet szél ingatta nádszálként bizonytalanul ingadoznia, hanem magyarságunknak és benne kálvinizmusunknak elsősorban arra van szüksége, hogy szent bizalommal lássa meg, hogy igenis van lehetőségünk önmagunk erején megélni, csak arra van szükség, hogy öntudatos bölcsességgel megszervezzük ezt az erőt és tisztán megállapított célok határozott szolgálatába állítsuk. A szervezésnek véghezvitele, a céloknak lelkes hirdetése elsősorban azoknak a feladata, akiket Isten népünk lelki életének irányítására elhívott, egyházunk lelkipásztorainak, tanítóinak, presbitereinek. Olvassuk és terjesszük azért ezt a határozott erdélyi lélekből fakadó könyvet és igyekezzünk alkotó erővé tenni annak helyesen meglátott, megújulást ígérő igazságait.