Járosi Andor: Gyöngyvirág – Pásztortűz, 1928., 166. p.

Érdekes mesejátek három felvonásban. Kolozsvár. Az erdelyi ref. egyházkerület iratterjesztésének kiadása. 1927. – Meglepetés, ajándék, örömszerzés Makkai Sándornak ez a kis énekes mesejátéka. Nagy tudományos, epítő és komoly szépirodalmi munkássága mellett most az énekes mesejáték köntösében adja lelkének, szívének kincseit. Egyik könyvének előszavában ezt írta Makkai: „Az irodalmi munkát mindig szolgálatnak fogtam fel és tekintettem…” Emberi fejlődésének menetében mindinkább érzik ennek a hivatásnak megvalósulása, kifejlése s azt hiszem Makkai Sándornak, az egész embernek, mint a megtestesült hivatásnak, megjelenési formájaként kell felfognunk művészi, irodalmi tevékenységét is. Innen tudom magyarázni, hogy ebben a kis munkájában is a maga hivatása teljességében álló ember adja önmagát, a maga szívével, lelkével szolgálni akaró embert. S talán éppen ez igénytelennek látszó kis füzet mögött lehet leginkább fölismerni Makkait a maga teljességében. Többi műveivel kapcsolatban rendszerint vagy püspök, vagy írómivoltát hangsúlyozták ki s mindig bizonyos beállítottság érdekében. Ha a Gyöngyvirágot olvassuk, elfelejtkezünk minderről: a művészi alkotás magával ragad, a mese visz s mi hol fölnevetünk, hol elszomorodunk, hol megindulunk. átmegyünk a mesék országába, ahol a mesebeli király húszéves leányának születése napján összegyűjti népét s mindenki kívánságát teljesíti. Mindenki boldog, csupa öröm az udvar, nemcsak a király nagylelkűségéért, jóságáért, hanem azért is, mert a jó király szép lánya feletti öröme a népéé is s a kedves királyleányt mindenki szereti. Az örömöt az ördögök királya rontja meg, aki a király egy régi ígérete miatt (melyet a király több mint húsz évvel ezelőtt egy veszedelemből való kiszabadításáért adott) magának követeli a leányt. Hiába a könyörgés, az ellenállás, a király akkor az ördög hatalmába adta magát s így nincs mentség: Gyöngyvirágot az ördögök elhurcolják. A királyfi, Mirkó, elkésik; táltosán húga után megy, de Gyöngyvirág után megy Jancsi, a juhászbojtár is, aki szerelmes a királykisasszonyba. Hiába az édesanya rimánkodása, a számadó juhászgazda kérése, Jancsi megy; útján az édesanya imádsága kíséri s vele van a derék bojtárt hűségéért, becsületességéért szerető s féltő juhászgazda ajándéka: a mentő csudakulacs és csudatojás. A végén is Gyöngyvirágot Mirkó és Jancsi megmentik, a bánatában meghalt s ravatalon fekvő királyt is föltámasztják, csak egy kérdés van: Gyöngyvirág és Jancsi szeretik egymást, de az etikett? Az aranymadár tojása bebizonyítja, hogy Jancsi: királyfi, hogy is lehetne más egy ilyen jó fiú. így az etikettel is rendbe jön minden. Mirkó is elveszi a tündérkirálynőt, ki segített mindkettőjüknek s földi leánnyá változik. Ahol ennyi jóság, szeretet, derékség, önfeláldozás, jó emberi élet van, ott érdemes földi lénnyé válni: a többi tündérleány is leveti a tündérséget. Szeretném Makkai mesejátékát a maga felállította kritériuma alá állítani: „Az ifjúsági irodalomnak a művészet tisztán esztétikai eszközeivel szabad hatnia.” Nincs is itt másról szó. Ez a mesejátek önmagáért íródott s nem erkölcsi tanulságokkal akar hatni, hanem hat művészi erejével. Hogy csupa erkölcsi motivációval épül fel, az magától adódó, hiszen másképp hazug volna a mese. éppen ez az erőssége, mint színpadi műnek is. Minden jelenet indokolt s az indokolásban a gyermeki lélek és az író gondolkozása, érzése egészen egy. A mese titka az, hogy annak, aki mesét mond, benne kell élnie egy mesevilágban, ahol a mese történetében, kifejező eszközökben, keretben csapong a fantázia, de a megokolásokban mindig erkölcsi a továbblendítő motívum. így van ez Makkainál. A király bűnhődik egy régi vétkéért, de bánja s így a bűnhődéstől megszabadul egy kemény lecke árán. A gonoszon kívül magától értetődően kell győznie minden jónak, de sohasem komolyabb és mélyebb ok nélkül. A legnagyobb a Jancsi diadala, mert benne van a legtöbb jóság, hűség, hősiesség, erős akarat. Ami csodaszert kap is a számadótól, azt is erkölcsi értékeiért kapja. A jutalma is ezekért a legnagyobb. Aki végigélvezi ezt a mesejátékot akár színpadon, akár könyvben, érezni fogja, hogy milyen jó jónak lenni s milyen jó, hogy a jó diadalmaskodik. Az egész színdarabon végigvonul valami fölemelő, üdítő optimizmus s Erdély boldogan mondhatja, hogy irodalma igazi ifjúsági remekkel gazdagodott. Színszerűség szempontjából is pompásan megoldott darab, mert egész, felépítettsége, tagozottsága belső, amellett pedig sok szereplőjével, változatos jeleneteivel, színes és gazdag.