Jancsó Béla: Makkai Sándor könyve Bethlen Gáborról – 1930/VIII.

A legnagyobb erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak háromszázados fordulója is elhozta „ujjáértékelés” címén azt a harcot, amely ma minden magyar problémán a mélység felé és a szélesség irányában mindenütt átvonul, ahol magyarok élnek. Személyes összecsapásnak látszik, hogy Rugonfalvi Kiss István debreceni egyetemi tanár tudományos zsűri elé idézi Szekfű Gyulát, mert Bethlen Gábor történelmi arcát tudatosan megmásította, meghamisította. Protestáns-katholikus ellentétnek is, hiszen Szekfű nem is tagadja, – hiába is tenné, – látásának katholikus beidegzettségét Az ellentét forrása azonban mélyebb Szekfű a modem történetírás eszközeivel és nagyszabású kutatás után rajzolta meg Bethlen Gábor képét egy olyan életrajz kapcsán, amely tetteinek életrajza és amelytől elfogultság lenne megtagadni a stílus szépségét és az események sajátosan vonzó leírását. De első percre kitüniés visszariaszt a modern „séma”, amint tárgyát rádolgozza: Bethlen Gábor neki nem egyén, hanem a Taine-i miliő elmélet alapján Erdély akkori helyzeteinek és a világhelyzeteknek az eredője. és ezt a módszert Szekfű olyan komolyan veszi, hogy nem átal egész fejezetet szentelni annak a bizonyítására, hogy Bethlen Gábor a tipikus XVII. századi politikus, önzésével, terveinek nem egészen realizált voltával, amely itt-ott fantasztaságba ér: külső és belső tulajdonágaival. A külső mechanizmus létrehoz egy belső mechanizmust és ez az egész olyan egyszerű és levezethető, mint egy számtani képlet. Mindig a végtelen sokrétű élet megszűkítésének érzem az ilyen elméleteket. Mégis a Szekfű könyvének ez csak módszertani hibája. A mélyebb és helyrehozhatatlanabb baj az, hogy Bethlen Gábor a Habsburg-párti katholikus magyar kortársainak szemüvegén át nézi s bár a nagyságot tőle megtagadni tőle nem tudja, sajátos óriási nemzeti jelentőségét a bécsi felfogáson keresztül annyira nem érzi, hogy benne csak a magyar nemzet egységének erdélyi megteremtőjét látja. és ebben a felfogásban így nem nem a katholikusság a döntő, de döntő igenis a Habsburg-pártiság, amely szemszögből nézhették (kicsinyesen) a tulajdon ellenfelei Bethlen Gábort, de Trianon után nem nézhet olyan történetíró, aki az újjáértékelést írja zászlajára, ha újjáérétékelés alatt a magyar történelemnek az egész magyarság szempontjából és egy becsületesebb, tisztább új magyar ideológia szempontjából való új meglátását érti. De ne felejtsük el: minden magyar szellemi harc mélyén, legyen az „tudományos”, vagy „irodalmi” ez a harc áll: a régi és az új magyar ideológia harca. A mélységben le a gyökerekig és a szélességben mindenütt, ahol magyar él. A régi és az új magyar ideológia csatája: az Ady-harc és a régi és az új magyar ideológia csatája: a Bethlen Gábor-harc is. és ebből a szempontból külön is fontos a Makkai Sándor belépése a harcba, azé a Makkaié, aki az Ady-harc egyik legjelentősebb részét harcolta meg és akinek, mint az erdélyi reformátusok vezérének, faji és vallási gyökere, mint egykori Bethlen-kollégistának és a Bethlent-kutató Makkai Domokos fiának és a Bethlenről egyik legmélyebbreható tanulmányt írt Makkai Ernő öccsének családi gyökerei közé tartozott a Bethlen Gábor problémája. Hogy látja a problémára száz százalékosan predesztinált Makkai Sándor Bethlen Gábort? Bethlen Gábor lelki arca – ez a könyv alcíme és egyik alaphangja. és ha Szekfű kívülről akarja megítélni és elítélni, Makkai Sándor belülről látja és érti meg. Sajátosan szép analízissel Bethlen külső körülményeiből vezeti le lelki arcának vonásait. Alapdetermináltsága, amikor 13 éves korában egy levelével a történelembe lép: az árvaság, a tudatlanság és a jelentéktelenség. Lelki lényege pedig egy hihetetlen életerő, amely gigászi feladatokra képes, és amely elindul, hogy önmagát kiszemelje az árvaság, a tudatlanság és a jelentéktelenség súlya alól. és ahogy egyre jobban előretőr és egyre jobban nő, úgy nő egyre jobban össze fajának sorsával. úgy érzi meg egyre jobban, hogy az is árva és tudatlan és jelentéktelen, miként volt ő. és ahogy ezt egyre jobban érzi, úgy ébred fel benne egyre inkább rendeltetésének tudata, hogy árvaságából, tudatlanságából, jelentéktelenségéből, halálának árnyékából a faját kimentse. Ami téves megítélés alakja körül támadt, az mind abból született, hogy egyénnek nézték őt, aki hiúságból hátalomra tör, holott ő volt az egész magyar nemzet kifejezője, akivel sorsa, eszméje teljesen összeforrt és akiért járta elrendeltetett zseniútját. Mi volt ez az út? A török és a német által szétszakított magyarság előtt a XVII. században már kitetszett a helyzete tudata, hogy míg a török ellen segítő császári uralom a leggyilkosabban tör faji életére, addig a török katonaileag elnyomja ugyan, de sajátos faji életét kulturában, gazdasági életben, mégis csak élheti. Ez a lehetőség teremtette meg az erdélyi fejedelemséget de a helyzet következményeit a végsőkig csak egy valaki látta, az elrendeltetett zseni: Bethlen Gábor. Ha a faji életet a török békén hagyja, akkor az egész magyarság egyesítése és a vezetése ki másra várna, mint az erdélyi fejedelemségre? és megszületik a gigászi terve, kiépíti az erdélyi impériumot, hogy erős legyen a császári uralom alatti magyarságért, küzd az egész magyarságnak uralma alatti egyesítéséért a török oldalán, – és közben a lehetőségek végén Mátyás gigászi tervét gondolja; az európai hatalommá tett magyarsággal megszabadulni a törőktől. és magyar tragikuma az, hogy gigászi terve a saját faján mond csődöt: Erdély az ő vállalkozásaiban nem veszi észre az egész magyarság mentését, a katholikus magyar főurak pedig még a gondolatától is irtóztak annak, hogy Erdélyből jöttét, az egyszerű köznemesi emberi vezérüknek vállalják. és elbukták a nagy tervek, s velük az önálló magyar állam XVII. századi koncepciója és bár minden harca Erdélyen túl az egész magyarságért folyt „még ma is hiába várja a magyarországi történetírásnak éppen a magyarságára és magyar nemzeti politikájára vonatkozó elismerését és igazolását”. De a gigászi tervnek a talpköve élt tovább: Erdély, ahol a mélyen vallásos református fejedelem alatt minden más vallás is virágzott, ahol a mélyen magyar fejedelem a többi erdélyi nép kultúráját is segítette és fellendítette. és nemcsak a gazdasági életet és a jólétet alapozta meg, de a rendiségen is óriási léket ütött, amikor a tehetségek számára és a papok számára lerombolta annak korlátait. és „akademiája” a kollégium alapítása által a nép legszegényebb rétegei előtt nyitotta meg a felfelé vezető utat, amivel Erdély sajátos szellemi életét a későbbi századokra megágyazta, a székelység expanzióját belső Erdély felé hozta, amely folyamatok hatásai napjainkig leérnek. Ezek a tervek és ezek az eredmények azonban mind csak vetületei a léleknek, amelynek fejlődését Makkai Sándor megragadóan mutatja meg, az árvasága tudatától kezdve a szolgáló erőig, amellyel három fejedelem alatt készíti elő koncepcióját, majd e koncepciókban és harcokban a lélek belső tulajdonságainak vetületeit és ahogy rendre odarögződik szája szélére a keserű vonás, amint a magyar tragikum elkerülhetetlen voltára ráébredt. Hogy végezeti egyedül volt mint gyermek, mint fejedelem, mint férfi és mint ember és egyedül, végtelenül egyedül mint zseni. és 49 éven át hordta rendeltetése szörnyű súlyát, azzal a metafizikai érzéssel, hogy felsőbbrerű világ küldötte ő és ez az érzés íratta le vele ott az egyedülvalóság csúcsán, a halálos ágyon a legnagyszerűbb szavakat: egy zseni hitét: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Nincsen senki, bizonyára nincsen!” Ennek a végtelen hitnek, az erős realitásnak, óriási életerőnek és az önmérséklésnek, a kifelé álarcás, de bent halálig hű, törhetetlenül szívós, emberfelettien kitartó vonásoknak ötvözete: Bethlen Gábor jelleme nem más Makkai frappáns megérzése szerint, mint a ritka magyar típusa: a magyar jellemben szétszórt erényekből kialakított jellem. Az egész magyar nemzet, de a magyar sors kifejezője is. Egyedül élt az emberek között, mint nemzete is a világban. Az egyedüliség magára hagyatottságot jelent de önerőből való életet is. Lelki arcán a magára hagyatottság tragikuma sötétlik, de ezt a sötétséget körülsugározza a leverhetetlen magyar életerő bíztató fénye is. Tragikuma a magyar bűnt vádolja, diadalmas életereje a magyarság létjogát hirdeti. és ha egy nemzet igazán megszívleli azt a tanítót, amely bűneire figyelmezteti, méltóvá teszi magát arra is, hogy az életerő biztató fénye jövendőt világítson meg előtte. * Makkai Sándor költői erővel megírt lélekrajza méltó emlék Bethlen Gáborról és fontos, hogy ez arc vonásai könyve által is mélyen Erdély lelkébe vésődjenek. De hátramaradt még a feladat: megírni tömören és szuggesztíven és kora történetébe még adatszerűbben beillesztve Bethlen Gábor életét Erdély népei számára. és hátramaradt még a feladat megírni Bethlen Gáborban az Ajtony óta létező politikában is tudatosan keleti magyar leghatalmasabb alakját.