Harc a szobor ellen. Négy tanulmány – Református Szemle, 1933. október 20., 26. évf., 29. sz., 458-459. p.

Rendkívül jellemző, hogy Püspökünket legélénkebben és legtöbbét magyarságunk sorsa, múltjának és jövőjének döntő kérdései foglalkoztatják és az utóbbi években folytatott irodalmi munkásságában épen e problémával foglalkozik állandóan. A „Magyar Fa sorsa”, a Bethlen Gábor lelki arcáról írt „Egyedül” című könyve, „A Magunk revíziója” és – most e legutóbbi könyvében kiadott tanulmányai is mind a magyarság létkérdésének megoldása felett töprengő lélek útkeresései. érthető, hogy Erdély református püspökének a szíve szüntelenül a magyarság jövőjének nagy kérdéseivel foglalkozik, hiszen az egyháznak hivatását úgy látja és úgy állapítja meg most megjelent könyve utolsó tanulmányában, amelynek címe: „Erdélyi sorsok”, hogy e megállapításból szükség szerint következik népe sorsán való állandó vívódása. „én az egyháznak nagy nemzeti jelentőséget tulajdonítok – írja, – de nem abban a szász értelemben, mely azt tulajdonképpen a népélet és a faji géniusz szimbólumává és összetartó vasgyűrűjévé teszi, sem abban az alacsony gazdasági értelemben, mely az egyházban csupán hasznos ismeretterjesztő intézményt lát, némi felesleges ceremóniák között, hanem abban a magyar értelemben, hogy az egyház az evangélium szellemében őrizője, irányítója és megtermékenyítője a nemzeti léleknek, hogy az mindig lelkiség és szellemiség maradhasson menten minden exkluzivitástól, de minden materialista elszíntelenedéstől is. és ehhez hasonlóan minden kulturális és szociális szervezetet csak akkor tartok becsülendőnek, ha az nem egyes osztályokat, hanem minden magyar embert az egymásért való felelősség és önfeláldozás nagy szolidaritására nevel. Joggal állíthatjuk, hogy e néhány mondat világít be légmelyebben abba a forrásba, amelyből Püspökünknek a magyar problémával foglalkozó tanulmányai, előadásai, beszédei fakadnak. Minden tanulmányával és minden beszédével az egész erdélyi magyarságot, múltjának, bűneinek, erényéinek tiszta és elfogulatlan megláttatása és tényleges helyzetéből folyó feladatainak megértetése által valóban az egymásért való felelősség és önfeláldozás nagy szolidaritására kívánja nevelni. Ezt a célt szolgálják ez utóbbi könyvében kiadott tanulmányai is. „Harc a szobor ellen című tanulmányában Hegedűs Lórántnak Széchenyiről írott könyvével kapcsolatosan a Széchenyi problémára világít reá és művészi megjelenítő erővel állítja elénk Széchenyit, hogy az élet valóságával szóljon hozzánk és megtanítson arra a nemzetkritikai szemléletre, amely egyedül lehet kiinduló pontja megújulásra törekvő munkásságunknak. „A kritikai nemzeti szemlélet és szeretet – írja Makkai – megváltozott korformákban, de azonos értelemmel tör magának utat a magyar jövendőbe. és ez most már valóban és ténylegesen a lét és nemlét kérdésévé vált reánk nézve. Ha Széchenyi sötét próféciái még egyszer kénytelenek lesznek megvalósulni, akkor nincs többé magyar jövendő. Ennek csak egyetlen ellenszere lehet, ha az ő ragyogó próféciáit valósítja meg a fiatal magyarság.” A Széchenyi lelkének, jellemének, magyarságának művészi megelevenítésével azt a célt szolgálja a tanulmány, hogy magyarságunk mostani útkeresésében Széchenyi kritikai nemzetszemléletét tegye irányító hatalommá. Más feladatkörben ugyan e cél szolgálatában áll a következő három tanulmány is, amelyek közül az első „Aesthesis” címen Kosztolányi Dezsővel vitára kelve azt mutatja ki, hogy nem lehet ma a művészi szemlélet elefántcsonttornyából nézni a világot. A másikban, amelynek címe „Lélek és gyakorlat” Erich Kästner Fábián című regényének hősében megrajzolt képpel szemben kimutatja, hogy a jóság nem élhetetlenség és hangsúlyozza, hogy három nagy baj és veszedelem van ma, az első. elefántcsonttoronyból szemlélni a végzetet, a második rothadt passzivitással és beteg élhetetlenséggel fuldokolni az árban, a harmadik brutális, hazug gyakorlatisággal erőszakolni a betegségnél is rosszabb orvosságot. Utolsó tanulmányában „Az erdélyi sorsok” címen Meschendörfer Corona című regényével foglalkozva, nagyon érdekesen és tanulságosan világítja meg az erdélyi magyar lélek különbségét a szász lélektől és mutatja ki a mi útkeresésünknek szászokétól eltérő irányát. Az erdélyi magyar élet legnagyobb kérdéseire annyi bölcsességgel és szeretettel reávilágító, tanulságos könyvre felhívjuk olvasóink figyelmét s legmelegebben ajánljuk megszerzését.

0 válaszok

Szóljon hozzá Ön is!

Véleménye vagy kérdése van? Beszélgetne velünk?
Írjon bátran, és válaszolunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük