Borbély László: Könyvtárszobában – Magyar Protestánsok Lapja, 1937/február

A magyar államalakulás forrongó korszakába vezet vissza Makkai Sándor legújabb regénye a: Magyarok csillaga. Makkai Sándor a modern történeti regény nagy mestere, Iátnoki erővel jelenítette meg a magyarságnak ezt a sorsdöntő és sorsformáló korszakát, amikor hajszálon függött a magyarság léte és jövője. Géza fejedelem és fia: István zsenialitása és irgalmat nem ismerő vas keze, – amely a gyűlölt német segítséggel könyörtelenül csap le a törzsökös és a magyarság hangulatát legjobban kifejező lázadó Koppányra – megrázó és megdöbbentő élethűséggel tárul fel az olvasó előtt. Bámulatos az az erő, mellyel az hó érzékeltetni tudja egyrészt Géza és István lelki tusáját, jövőbe látását, célfelé törő tudatosságát, másrészt az elégedetlenkedő magyarok szilaj zabolátlanságát és Lél vezérért bosszúért kiáltó lázongását. A regény cselekménye a Balaton partján kezdődik, halász emberek között. Egy egyszerű halászlegény és leány szerelmét zavarja meg Koppány egyik tisztje, aki a vezér titkos harci készülődéseihez szükséges élelemszerzés közben dúlja fel idillikus életüket. A legény elbújdosik s István hercegnél lel menedéket, hogy a győzelmes harc után ismét megtalálja boldogságát. Ez a történet azonban csupán keret, amely arra szolgál, hogy annál jobban érzékeltesse a honfoglaló magyarság életét és lelkivilágát, zabolátlan, megalkuvást és uralkodást nem tűrő termeszetet s fejedelem és István herceg gigászi harcát, amelyet saját lelkével és népével vív meg. Az események filmszerűen peregnek, s noha a történelem lapjaiból mindnyájunk előtt ismeretes az esemény kibontakozása, mégis a vonalvezetése, a cselekmény lélektani megvilágítása és motiválása annyira lebilincselő, hogy az olvasó teljes mértékben bele éli magát a múltnak ebbe a véres, forrongó hőskorába. Az író nemcsak a ködös múlt megelevenítésének, de a jellemek megfestéséneik is mestere. A regény mindegyik alakja, a főszereplőktől az utolsó statisztáló parasztig és katonáig élő alakok, s bár ezer esztendő választja el őket a ma élő embertől, mégsem érthetetlenek előttünk, a közös vér és közös lélek megtalálja az utat egymáshoz. A harmadik erőssége: csodálatos zengő nyelve. Mintha nem is ugyanaz a nyelv volna, mint a mai, – sajnos nagyon is elkorcsosult – beszéd: színe, zamatja, frissesége, ereje van mondatainak; érces, mint a gránitszikla és hajlékony, mint a vadrózsa ága. Makkai Sándor könyve több, mint regény. Olyasvalami, amire leginkább van szűkségünk a mai nehéz időkben: erőforrás…