Bethlen Gábor „lelki arca” Bethlen Gábor legújabban megtalált egykorú hiteles arcképével – Magyar Kálvinista Napló, 1931.

Makkai Sándor, Erdély nagytudású református püspöke igazi lélekbúvárra valló rendkívül érdekfeszítő könyvet írt Bethlen Gáborról, az eddigi homályos történelmi megállapításokkal szemben új és igazi megvilágításban igyekezve feltüntetni a nagy fejedelem „lelki arcát”. A tudós szerzőt, – mint maga írja, – a Bethlen Gáborral való beható érdeklődésre a nagyenyedi Bethlen-kollégium dísztermében kifüggesztett, Barabás Miklós által festett idealizált arcképe inspirálta, melyben Bethlen egész egyéniségét, sőt lelkiségét véli visszatükröztetve. Az eszményített Barabás-festmény jelentőségét azonban legújabban teljesen háttérbe szorította Bethlen Gábornak Ernszt Lajos kormányfőtanácsos, ismert műgyűjtő és múzeumtulajdonos által külföldön felfedezett és megszerzett egykori olajfestésű arcképe, mely a nagy fejedelem kiváló egyéniségét, a Makkai által keresett és megtalált lelki arcát hűen és megkapóan tünteti fel. Ez tehát Bethlen Gábor igazi, hiteles arcképe, melyre csak reá kell tekinteni, hogy meglássuk benne a nagy fejedelem törhetetlen energiáját, elhívatásában érzett nemes öntudatát, a nemzetmentő és országépítő önzetlen szívósságot: Bethlen igazi „lelki arcát”, amit Makkai költői szárnyalású művében oly ragyogó világításba helyez. „1613 október 23-án lett Erdély fejedelme s tíz év alatt, – írja Makkai, – negyvennégy csatában vett részt s igen sokszor forgott életveszélyben. Fejedelmi élete szakadatlan munka; naponkint órák hosszat sajátkezűleg levelezik s csak fennmaradt leveleinek száma több ezernél. Napjai folytonos tárgyalásokban telnek el s a magány utolsó pillanatait is betölti a fantasztikusságig szárnyaló politikai tervezgetés, melynek szálai egész Európát körülfonják. Mindamellett folytonosan építkezett, ráért a Szentírást negyvenhatszor végigolvasni, németül tanulni, családja nevelését irányítani, kultúrát alapozni, egyházát fölvirágoztatni, hadügyet, pénzügyet, kereskedelmet teljesen a maga gondolata alapján irányítani s mindezenközben fejedelmileg élni.” „Mindenesetre jellemző adat, ifjú korában megnyilatkozó lelkületére és magatartására az, hogy a török Görcsi Mehemmed már a bújdosásban hányódó ifjúnak megjósolta, hogy magyar király lesz belőle. Amennyire elismerésre méltó ennek a töröknek jó szeme, épp annyira jellemzi Bethlent is, hogy a lelke titkos vágyának eme meglátó ját még fejedelem korában is „apám”-nak szólítja.” „Bethlen élete éles, töretlen tisztasággal sugározza azt az igazságot, hogy igazi vezér csak igazi szolgából lehet” „Bethlen igazi magyar jellem, de a ritka magyarnak példája: a kitartó, nem lankadó, józan és bölcs magyarnak. Magyar jellemvonásokat, de a légritkábbakat és legkülönbeket edzette ki magában s őserejű, hatalmas életenergiát a bölcs magyar jellem hámjába fogta és gyeplőjével kormányozta az alkotó, építő élet útjára.” „Bethlen Gáborban a halálraítélt magyar nemzet életösztöne testesült meg s ömlött a teremtő géniusz életerejének öntudatos és fegyelmezett medrébe; nagysága a magyarság létjogának hatalmas felebbezése a világtörténelem ítélőszékéhez.” „Bethlen Gábor kulturális tevékenysége igazi fejedelmi hódolat volt a szellem trónja előtt. Legmerészebb ideálja a magyar akadémia volt, mely a külföldi egyetemek színvonalán művelje a magyar tudományt. Bethlen rákényszerítette a főiskolát az országra, mert társadalomalkotó tervének tengelyét látta benne. Fejedelmi módon gondoskodott életében és halála utánra is az akadémia anyagi biztosításáról, úgy, hogy a Bethlen-kollégiumnak még 1918-ban is 10.000 holdnál több birtoka volt. Ennek a fejedelmi iskolának igazi dicsősége, hogy a rendiség kasztrendszerét megtörve, a szélesebb társadalmi kiválasztódás demokratikus útját nyitotta meg s származás és vagyon kiváltságait mellőzve, a tehetség fölfedezését és istápolását, kiművelését és közkinccsé tételet írta iskolájának programjába.” Az egyedüliség magaslatán, a fejedelmi önállóság árvaságában lelkének egyetlen, mindig hatalmasabb belső erőforrása és támasztéka a mély, rendíthetetlen vallásosság volt. Hitének alapja a hányt vetett életének küzdelmes fordulóiban megtapasztalt isteni kegyelem és gondviselés érzése. életében isteni megbízást, küldetést látott s lelke legmélyéig meg volt győződve afelől, hogy ő van kiválasztva Isten által nemzete meg vedel mezőjéül és megtartójául. Hitbeli öntudatából következik, hogy valláspolitikáját a türelem jellemzi. Ahol a katholikusok többségben voltak, ott templomaikat visszaadta, két helyen kötelezte őket arra, hogy a templom nélkül maradó református kisebbségnek imaházat építsenek. A katholikusoknak püspöki vikáriust engedélyezett, hogy szekták áldozatául ne essenek. „Talán meggyökerezett, szép hagyományt sértünk meg az igazság kimondásával, de az igazság az, hogy a magyar nemzet politikai és vallásszabadságának megvédelmezésére, biztosítására nem Erdély vonta ki kardját, hanem csak Bethlen Gábor.” „Egymaga harcolt és viaskodott a magyarság egységéért anyagi és lelki erejének a végsőkig való megfeszítésével s tragikumává lett az, hogy a magyarság maga volt az, akinek az egység nem kellett.” „Kemény János fejdelem önéletrajzában Bethlen Gábort Szent Istvánhoz és Mátyás királyhoz mérte s hármukban látta a legkülönb magyart.”