Makkai Sándor: Táltoskirály és Sárga vihar című könyvei bizonyára a mi olvasóink körében már régen közkézen forognak. A Táltos király megjelenésé a magyar könyvpiacon általános feltűnést keltett és újabb és újabb kiadásokra volt szükség, hogy a fokozódó érdeklődést ki lehessen elégíteni. Püspökünkről tudjuk, hogy népéért aggódó lelke évek óta kutatja a magyar történelem titkait, hogy megállapítsa és megláttassa a magyarság romlásának okait és megmulassa felemelkedésének, gyógyulásának útjait és eszközeit. Már 1931-ben a Magunk revíziója című könyvében felvetette azokat a problémákat, amelyeknek lényegére e nagyvonalú, öntudatos művészettel megírt történelmi regényekben mutat reá. A Magunk Revíziója című könyvében olvasható egyik megkapó előadása, amelynek címe Impérium lélekben és igazságban, kifejezetten utal azokra a nagy igazságokra, amelyekre azután felépítette e húrom kötetes gyönyörű művének belső tanulságait. A könyvek tartalmi ismertetésére nem térhetünk ki, csak utalunk arra a fénylő igazságra, amely átragyog az egész művön és mint végső tanulság marad program és útmutatás az egyetemes magyarság számára. 1931-ben tartott előadásában ezt írta Püspökünk: „A magyar múlt előítélet mentes mérlege, Istennek hála, nem halálos ítéletet hirdet e nemzet fölött, hanem a mindig újra magára vett vezeklést, a súlyos lecke megtanulása árán: a megújulás, az élet magasabb és mélyebb értelmű lehetőségét, misszióját. A nemzeti jellem, mint a történelem főtényezője, bűneiben és vezekléseiben, bukásaiban és megújulásaiban tipikus nemzeti katasztrófák és tipikus nemzeti hősök példáiban testesülve mulatja meg nekünk ennek a mérlegnek két karját és eredményét. Ausburg, Mohi, Mohács, Majtény, megsemmisítésnek látszó katasztrófák színhelyei az egyik oldalon: Szent István, IV-ik Béla, Bethlen Gábor, Széchenyi István, a nemzet megújuló életét jelentő nemzeti hősök, a másik oldalon: példázatos tanítása ez a múltnak, mely minden tiszta szem előtt semmivé teszi a csodaváró és megalkuvó előítéletet egyaránt, hogy kiragyogtassa az élet igazságát: rettentő realitás a bűn, mely le nem tagadható, el nem hazudható és el nem kendőzhető, melynek következményeit vállalni és szenvedni kell; – de a bűn felett is diadalmas realitás a szellem értéke, mely a vezeklés tüzén át, soha meg nem alkudva, manifesztálja á maga hatalmát és győzhetetlen életerejét.” Idéztük Püspökünknek e világos és határozott meggyőződésen alapuló megállapítását, mert úgy érezzük, hogy a leírt mondatok mutatják és magának a szerzőnek a szavai magyarázzák azt a célt és azokat a lelki indító okokat, amelyek Püspökünket nagy művének megalkotására indították. Egyik legnagyobb nemzeti katasztrófánkban akarta megmutatni a csodaváró és megalkuvó előítéletet, hogy megértsük és meglássuk a bűnbánat tüzében megtisztuló új életet teremtő igazság fénylő tűzoszlopát. A széles közvélemény lelkébe akarta beleírni ezekét a tanulságokat és ezért fordult egy szépirodalmi mű színes, az érdeklődést állandóan feszültségbe tartó regény megírásával a közvéleményhez. Valóban áldott nyeresége az népünknek, az egyetemes magyarságnak, hogy a sorsát annyira szívén hordozó Püspökünk nemcsak a tudós értekezőnek, a lelkes igehirdetőnek, hanem a művészi írónak módján is tud szólani hozzája és mindezzel Hirdetni tudja számára megpróbáltatásaik és utat vesztett bizonytalanságainak szorongatott napjai között a megújuló élet igazságát. Török Pál tanulmánya is megállapítja, hogy Makkai Sándor regénye is a legalaposabb, igen gondos előtanulmányokon épül fel. Ezt írja e vonatkozásban Makkairól: „Makkainál még kevésbé tételezhetünk föl hiányokat a történelmi anyag ismeretében. Nála a történelmi anyag duzzadását a regény viszonylagos nagy terjedelmén kívül az is elárulja, hogy a történetíró itt-ott elnyomja a regényírót és értekezés szerűen adja elő azt, amit például az első fejezetben a szereplők szavaiból és tetteiből értettünk meg.” Mi e mondatot csak annak bizonyítására idézzük, hogy ez által is megmutassuk, hogy milyen komoly alapokon épült e ragyogó művészi alkotás. Mi úgy érezzük, hogy egyenesen a szerző elgondolásából és a maga elé tűzött cél szolgálata érdekében van az, hogy e regényekben itt és ott hosszabb részletek, valóságos tanulmányszámba menő fejtegetések világítják meg és értetik meg velünk, nemcsak a megrajzolt eseményeknek, nemcsak a regényben leírt korszaknak, hanem egész nemzeti történelmünknek alapvető tanulságait. Talán felesleges is hangsúlyozni, hogy e pompás könyvek olvasását és ismertetését a legmelegebben ajánljuk olvasóink figyelmébe.