Pap Géza: Makkai Sándor: Holttenger – Magyar út, 1937/I.

Akik a magyar szépirodalmat ismerik, azok vártak már erre a regényre. Szinte ösztönszerűleg éreztük, hogy egy ilyen regényt, mint a Holttenger éppen Makkai Sándornak kell megírni. Móricz: Fáklyája, Szabó Dezső: Elsodort faluja, Szabó Pál: Papok, vasárnapok-ja ugyanis mindi a múlté már. A református magyar falu tegnapjának egy-egy reális, vagy torzított darabját rögzítik ezek meg. A ma református lelkipásztorának életét még nem örökítette meg és nem tárta ország-világ szeme elé senki íróink közül. Pedig a mi életünkben milyen messze van a tegnap a mától! Most végre megérkezett ez a regény is. A háború kitörésének idejével kezdődik és az összeomlással, román megszállással fejeződik be. Dr. Katona László kolozsvári segédlelkész bosszúból és makacsságból kimegy lelkipásztornak egy mezőségi kis faluba. Pedig királygyűrűs doktor, tanárok és diáktársak által dédelgetett és kényeztetett nagyszerű filozófus koponya. Hozzáfog dolgozni ebben a sártenger kis falucskában, jönnék az apró kis bajok, félreértések, de eredmény is mutatkozik. Mikor már szinte gigászi erőfeszítéssel nemcsak faluja, de az egész Mezőség lelki életét kezdi felfelé emelni, egy erőszakos egészségügyi intézkedésével magára vadítja az egész falut, hogy végül is, mint mentsvárba menekül fel Kolozsvárra theológiai tanárnak. érzik az egész munkán, hogy Makkai Sándor a magyar falut nemcsak hallomásból és aktákból ismeri, hanem benne élt maga is. Annyira el ennek a műnek minden alakja, annyira élő sejtekből áll a helyzetek és esetek minden darabja, hogy ezt csak áz írhatta meg, aki a saját erőfeszítéseit, eredményeit s csalódásait vetítheti ki.