Makkai Sándor: Magunk revíziója

„Magunk revíziója” kell mindkét oldalról Román folyóirat Makkai Sándor műveiről és a kisebbségi célkitűzésekről Az erdélyi fiatal román íróknak egyik értékes folyóirata a Pagini Literare, amelyet Tordáról szerkeszt Teodor Murasianu. Ez a folyóirat többször kihangsúlyozta erdélyi jellegét és rendszeresen foglalkozik a szomszédos népek irodalmi életével is. Magának a szerkesztőnek Murasanunak, elfogult, a magyarságot helytelenül megítélő felfogására ugyan rámutattam egyszer (Erdélyi Helikon, 1934 január), ezuttal azonban örömmel kell látnom, hogy a fiatal román folyóirat a magyarság igazi irodailmi értékeiből, belülről is igyekszik megismerni itteni törekvéseinket. A Pagini Literare szeptember 15-i számában Alexandra Olteanu hosszú cikkben foglalkozik Makkai Sándornak Az élet kérdezett című nagy művével és ezzel kapcsolatban a kisebbségi célkitűzésekkel és irodalmi feladatokkal. A politikai beie- és félremagyarázások természetesen ezúttal sem hiányoznak, de az író munkájába való belemélyedés ezúttal mégis közelebb vitt a megértéshez. Olteanu azt akarja megmutatni tanulmányában, hogy a magyarságnak nincs miért panaszkodnia Erdélyben, mert Makkait követve, megtalálja szellemi kifejlődése és az alkalmazkodás útjait és feladatait. Makkait szembehelyezi Nagy Károllyal, „a féktelen politikai agitátorral”, de jellemző egyházellenes elfogultságára, hogy szerinte Makkai sem mentes hivatásának dogmatizmusától, noha a valóság sohasem cáfolta meg vallásos meggyőződését. Nyilvánvaló, hogy itt Olteanu ellentétbe kerül önmagával és csak megszokásból ered előítélete minden papi dogmatizmussal szemben. Ezért nem tudja teljes súlyában átérteni Makkainak a lelki nemzet kialakításáról szóló írásait és azokat elsősorban politikai szempontból értelmezi. Makkaiban felismeri azt a törekvést, mely a valósággal való szembenézést, a nemzet múltjának és bűneinek leplezetlen megismerését követeli. Részletesen foglalkozik azután Bethlen Gábor, Széchenyi István és az Ady Endre alakjaival, mint Akik önismeretre és igazi feladataira tanítják a magyarságot. Qlteanu ismeri valamennyire a Bethlen Gábor körül fölviharzott irodalmat is, de nem egészen bízik a Makkai elfogulatlanságában, mert azt hiszi, hogy Makkai csak kisebbségi útmutatás szempontjából mutatja be a bethleni elgondolásokat. érdekes azonban, hogy itt is elsősorban Bethlen politikai törekvései foglalkoztatják és nem veszi észre, hogy Makkai épp Bethlen erkölcsi egyéniségét mutatja példaképpen a magyarság számára. áttérve Széchenyire, Olteanu már egy pár furcsa megjegyzést is megkockáztat, amit csak a viszonyok és az irodalom hiányos ismerete magyarázhat meg. Szerinte Széchenyi idegen eredetű és egy angliai menhelyen halt meg. Ebben az esetben nem ajánlhatunk jobbat, mint, hogy olvassa el a Hegedűs Loránd Széchenyijét, akkor majd rájön tévedéseire. Hibáztatja Makkait, hogy nem foglalkozik a Kelet népe politikai gondolataival, Kossuthtal való vitatkozására a nemzetiségi kérdés felett. Szerinte a dualista nemzedék teljes erővel alkalmazta Széchenyi programját s így láthatólag nincs tisztában azzal, hogy mai álláspontunk erről éppen ellentétes. Adyban látja,a magyarság utolsó kísérletét, hogy a germán hatalom karjai közül szabaduljon, de Ady igazi költészeti jelentőségével nem foglalkozik. A következő részben a Magunk revíziója alapgondolatait emeli ki érdekesen Olteanu. Helyesen értékeli a múlt revízióját és a Makkai mutatta kisebbségi hivatást, habár nem veszi észre azt, hogy Makkai nem kizárólag lelki, szellemi feladatokat követel a magyarságtól, hanem társadalmiakat és gazdaságiakat is. Teljesen félreismeri azonban a Makkai szerepét, amikor azt írja róla, hogy egy önálló erdélyi irodalomért küzd és hogy az erdélyi történeti regény megalapítója. érdekes vegül Olteanu tanulmányának befejezése, melyben azt mondja, hogy a szellemi és kulturális együttműködés alapját látja Makkai művében. Rámutat a magyar iskoláknak arra a feladatára, hogy ezeket az eszméket terjesszék, a kisebbségi irodalom pedig leplezze le a múlt hazugságait és mutassa meg a magyarságnak, mint kis népnek, igazi hivatását. A kisebbségi irodalom feladata szerint az, hogy őrizze meg a történelmi igazsággal való kapcsolatot, a magyarság pedig alkalmazkodjék a jelenlegi helyzethez és akkor semmi sem akadályozza meg, hogy a románság baráti kezet nyújtson neki.