T. B.: Dr. Makkai Sándor: ,,Zörgessetek és megnyittatik néktek”. Kolozsvár, 1925. „Az út” kiadása (Budapesten a Stúdium bizománya)

Ez a kötet is a kolozsvári theologia virágzó életfájának ízes gyümölcse. Tavaszy a maga kontemplatív karizmájával nyugodtan lebeg a tiszta elmélet síkjában; Makkai, bár nem kevésbbé erőteljes spekulatív és rendszeres hajlamai vannak, az élet lüktető valóságába közvetlenül belemarkolóbb, azért az ellentétek feszültségét élesebben kiemeli, tehát drámaibb, egyúttal változatosabb és színesebb is. Ezt már a gyűjtemény tartalma is mutatja. Tanulmányok, előadások, beszédek, elmélkedések az első csoport; A lelkipásztor naplójából a második; Halottak, csak élnek, Emberek és könyvek a két utolsó. Világfelfogás és tudományos meggyőződés tekintetében Makkai is a kritikai idealizmus szellemében gyökerezik; ez ad sajátosan egyéni színezettségű közös bélyeget tudományos értekezéseinek és igehirdetésének. Legtöbb tanulmánya a vallás kérdéseivel foglalkozik (A vallás a protestantizmusban; Illúzió, suggestió és vallás; A nagy élet; A keresztyénység az élet ítélőszéke ellőtt; A csoda; A hit veszedelme; A környezet; A mi fakultásunk; Az élő egyház): mindenik az üdvjavakat termelő és biztosító vallás autonómiájának és semmi más lelki viselkedés által ki nem elégíthető igényeinek abszolút komolyan vételét sugározza másából, mint az lélektani jelenség, hanem reális üdvjavakkal való kapcsolódás; azért van a beszédeknek olyan megrázó ereje, mert ezt az egyetemes, objektív üdvrendet tárják fel, nem szépelgő szónoklatok, hanem létparancsok kijelentései, olyan mélyről zengenek fel, amilyenről kevés igehirdető hoz fel ma rejtett kincseket. Rég megszokott, elfakult kifejezések szinte döbbenetes mélységekbe világítanak bele, amint a Makkai vallásos tapasztalatainak és tudományos, azaz magyarázó őszinteségének és szigorúságának kettős lángja átízzik rajtuk: a hívő értelem a nagyszerű középponti tény és az egész sorozatnak kulcsa. Ennek az alaprétegnek legsajátosabb terméke a Lelkipásztor napló fából, melyet minden jövendő papnak állandóan forgatni kellene és egyetlen gyakorló lelkipásztornak se volna szabad olvasatlan hagynia: olyan belső megerősödés forrásait nyitja meg. Megemlékezései elhunyt jeleseinkről (Kenessey Béla, Váró Ferenc), a jellemző vonások, tehát a maradandó érték iránti éles megfigyelő erővel rögzítik meg az emlékezés számára az első képet; könyvismertetései esztétikai nézeteibe engednek bepillantást, melyeket A szépség hazája c. tanulmánya önállóan is fejteget. „Zörgessetek és megnyittatik néktek”, ezzel a bizalommal küldi útjukra tanulmányait Makkai. Nem kell sokáig zörgetniök, s aki megnyitja nekik lelke jtaját, hálás lesz a gazdagulásért igazságban, szépségben és érőben, melyet a könyv minden lapja bőkezűen ad.