Reményik Sándor: A lélek élete és javai – Pásztortűz, 1922., 8. évf., 252-253. p.

A középiskola legfelsőbb osztálya adott és ad ma is bizonyos előkészítő philosophiai oktatást; bevezetést a philosophia tudományának szétágazó labirintusába; fonalat az ifjú kezébe, melynek az volna a hivatása, hogy tájékoztasson az útvesztőben. Erre a philosophiai előkészítésre igen nagy szüksége van nemcsak annak, aki később hivatásszerűen műveli majd ezt a tudományt, hanem mindenkinek, aki magasabb értelmiséget megkívánó pályán működik, vagy aki az élet jelenségeivel szemben öntudatosan akar állást foglalni. Az ilyen útmutató tehát nemcsak a rendszeres philosophiai készültségnek, hanem a határozott, komoly, egységes világfelfogás kialakulásának is csirája lehet. Azért fontos, hogy ez az útmutató jó legyen, hogy megfeleljen a célnak, t. i. világnézet megszerzését mozdítsa elő. Ebből a szempontból nagy örömmel és elismeréssel kell köszönt énünk Dr. Makkai Sándor új philosophiai előkészítő tankönyvét. A könyv címe: A lélek élete és javai már világosan utal a nagy eltérésre mely megkülönbözteti ezt, a középiskolákban általában használatos Szitnyai-féle tankönyvtől. Szitnyai könyve meglehetősen bőbeszédű „Lélektan és logika” volt, – semmi más: holott általános, lehetőlég mindenirányú philosophiai alapismereteket kellett volna nyújtania, mert hiszen ez a cél. Nehéz megérteni, hogy a régebbi tankönyvírók miért éppen csak: a lélektant és logikát vették föl, mint „előkészítő részt.” – Szitnyai pld. felsorolja a philosophia tudományágait, aztán minden indokolás nélkül kijelenti, hogy az „előkészítő rész” csak lélektannal és logikával foglalkozik. Dr. Makkai Sándor a philosophia modern álláspontjáról mindenekelőtt élesen elválasztja a philosophia tudományágait aszerint, hogy azok megállapító, konstatáló, vagy pedig normatív, értéktudományok. Előbbiekhez tartozik a lélek élete, úgy, ahogy az a tapasztalati lélektan törvényei szerint lefolyik; utóbbiakhoz tartoznak a lélek javai, értékei, úgy, ahogy azokat az értéktudományok: az esztétika, a logika, az erkölcstan és a vallásfilozófia feltüntetik. A lélek értékei: a szép, az igaz, a jó és a szent. A lélek életé többnyire nem tükrözi és nem valósítja meg ezeket az értékeket; pedig meg kell valósítania. A tapasztalati „lélektan törvényeiből nem lehet levezetni az értékességet, amint a valóból nem lehet a kellőt, a helyest. Ez az utóbbi egy más szféra. A világot megismerő és a világgal szemben állást foglaló léleknek normákra van szüksége, hogy össze ne zavarodjék és le ne süllyedjen, hanem fenn tarthassa magát a tisztán látó, nemesen érző és helyesen cselekvő emberi élet magaslatán. E normákat adják az értéktudományok, melyek Szitnyainól s a régebbi tankönyvírók könyveiben csak igen hiányosan, vagy zavarosan, mint a megállapító (ontológiai) tudomány utalásai és célzásai szerepeltek. Makkai könyvének legnagyobb és eléggé fel nem becsülhető érdeme az, hogy az ifjú lélek elé keményen és félreérthetetlenül állítja a tételt: valóság és értékesség nem ugyanaz. Nem minden létező értékes egyszersmind. Az ifjú lélek legnagyobb megzavarodásai és bajai ugyanis ennek meg nem értéséből fakadnak: értéktelen valóságok értékesnek elfogadásából. Ebből fakad azonban egész helytelen közéleti, erkölcsi, irodalmi, művészeti értékelésünk is. A psichologizáló, értékelni nem merő, mindent „adottság”-nak, sub rosa: értéknek elfogadó „kritika.” Ebből fakad a mindent megértés gerinctelen lanyhasága s ebből nőnek ki „világnézetek felett álló,” programtaIan reformkörök. Makkai könyve olyan ifjúságot és olyan társadalmat akár nevelni, amelynek nincsenek a valóságról illúziói, de vannak a valósággal szemben eszményei. Az illúziók összeomlásával nem rendülhetnek meg az ideálok. Mert az illúziók a valósághoz tapadnak, az élet szolgái – az eszmények pedig szuverének és értékük önön magukban van. Csalódhatom egy emberben, sőt az egész emberiségben; de azért az emberről alkotott ideálom, a kellő, a szükségest az igazi ember képe olyan változatlanul áll előttem, mint a sarkcsillag – és én ebben nyugszom meg. A Makkai Sándor tömör, 64 oldalas kis könyve erre tanít minket: ifjakat és felnőttekét, ebben az ínséges, ideáltalan időben.