Passuth László: Holttenger Makkai Sándor könyve – Nyugat, 1937. 6. szám

A Mezőségre új papot visz egy döcögő parasztszekér. A tájék arcára ráfagy a rémület, mint Vincent van Gogh didergő szépia-bokraira, az őszi esőktol felhólyagzott anyaföld magába szívja a kerékagyat s köröskörül tengerré dagadtan állja el a jövevény előtt az utat. Ami ezen a mozdulatlan vadvízen túlesik, az a legősibb erdélyi kisvilág. Egymásba barázdált nemzedékek vívják itt századok óta a maguk szívós, engesztelhetetlen közelharcát. Kereszt, kakas, vagy pravoszláv misemondás hite éppúgy szétveti őket, mint egymást fojtogató szűkös földsávjaik, melyek tagosítás nélkül aprózódtak fel az egykori jobbágy-telkeik helyén. Minden falu más faji képletet mutat, egyik még a honfoglalás jogán birtokos kisurak telepítése, másik a paraszttá vedlett armalisták szegénysora. E gazdag rétegezettségű magyarok közt kúszik végig a zárt faji egységű, tagozatlan román folyondár. A fajok e parányi katlanában apró, falusi koncokért patriarkális, rég-telepes zsidók birkóznak nyers, keményszívű örményekkel, míg minden faluvége gyanús fertályaiban cigánynépek primitív, idegen ethosza ver gyökeret. A kolozsvári Alma Matertől a Mezőség szívéig áldozatosan hosszú az út s az íróban életre ébred az a fiatal lelkipásztor, aki a háborúeleje forgatagában népéért vállalta ezt az áldozatot. Két évtized átalakító ereje világokat mosott el, de úgy érezzük, hogy Makkai egykori aklának remekbeformált emberei felett ma is azok az íratlan, vasfegyelmű törvények uralkodnak, melyek századok óta megszabták a falu mindennapi életét. Az egykori Bethlen-birtokok közé ékelt Kamarás árnyékában felvázolódik egy-egy országos figura, de e regényes önéletrajz, jórészt olyan egyszerű, jeltelen lelkekről beszél, akik számára a megmagyarázhatatlanul bőséges Erdély átszellemült, királyi szépséget juttatott. Holttenger övezte kolozsmegyei falvakban, iskolalak tornácáról, parókiák mélyéről, kis kúriák verandájáról változatlan szépségükben sejtelmesednek elo ezek az árnyképek, akiknek különös, élő plaszticitását csak Erdély csodálatos levegője magyarázhatja meg.