M. A.: A táltoskirály – Református Család, 1934. május, VI. évf. 62. p.

Néhány héttel ezelőtt hagyta el a sajtót Makkai Sándor új regénye, a IV. Béláról és a tatárjárás előzményeiről szóló „Táltoskirály”. Hatalmas, szinte 500 oldalnyi kötetben fekszik előttünk a 13. századbeli Magyarország és Erdély színesen, izgalmasan és művészien ábrázolt képe, melyet élénkké és változatossá tesznek a kor színpadán mozgó történelmi alakok: András király, Béla király, a körülöttük mozgó főurak, papok, katonák és udvaroncok, a két király fejedelmi asszonyai, az egymásra távolból is, de közelből még inkább féltékeny Beatrix és Mária. A könyv számos, pompásan megirt jelenetét és részletét érdemes volna kiemelni és külön értékelni, de az egész mű egysége, művészi eseményvezetése és szerkezete annyira tömör és összefoglaló, hogy nehéz a különbségtétel. Mindenekelőtt talán történelmi mélységét és biztonságát kell kiemelnünk, hangsúlyozva, hogy a történelmi alaposság és tisztánlátás egyáltalán nem esik a regény művésziességének és vonzó voltának rovására, hanem ellenkezőleg: a teljes korszerűség és közvetlenség hangulatát ébreszti az olvasóban, úgyhogy a hétévszázadnyi távolságon keresztül is olyannak látjuk és ismerjük meg a szereplő embereket és korviszonyokat, mintha együtt élnénk velük. Másik hatalmas értéke a könyvnek az a világtörténelmi távlat, melybe az író az akkori Magyarország ügyeit és problémáit beilleszti. Amíg a szín előterében az öreg és a fiatal király, András és Béla udvarában folyó élet mozzanatai tárulnak elénk, a jelenetek közt fel-fellebben a függöny a nyugati országok diplomáciájának sakkhúzásairól, Keleten pedig felkomorlik a világhódító tatár imperializmus félelmetes árnyéka és céltudatos programszerűsége. A tatár veszedelemnek még csak az előfutárai jelentkeznek a könyvben megfestett idő folyamán, de izgató és képzeletfeszítő utalásokban és körvonalakban már kibontakozik a leselkedő végzet. Ebben a viharelőtti bénult csendben édesen elevenedik meg az olvasó előtt Béla király és Mária királyné gyöngéd és szép szerelme, tragikusan magaslik fel András király jobbra érdemes egyénisége, játékos önérzettel mutatkoznak be a székelyek s józan bölcsességű – szinte modern – államférfiú és gondolkozó gyanánt áll az események láncolatában Tomaj Dénes, Béla bizalmi embere, később az ország nádora. örömmel köszöntjük Makkai Sándor írói művészetének és magyar sorstudásának ezt az újabb alkotását, – melyet az irodalmi körökben jól megalapozott hír szerint őszire még egy, talán két, további kötet is követ.