Holland kritikák magyar theol. tudományos munkákról. – Az út, 1934., 5. sz., 126. p.

A Haitjema és the Winkel holland theol. professzorok által szerkesztett „Onder Eigen Wandel” c. theol. folyóirat két számában Dekker W. A. igen részletes ismertetést közöl az újabban megjelent magyar, főleg erdélyi református theol. munkákról. Az első cikk: A legújabb magyar dogmatika címen a Tavaszy Sándor Református Keresztyén Dogmatika c. munkájával foglalkozik. Azzal vezeti be az ismertetést, hogy az erdélyi reformátusság küzdelemben van s ebből a küzdő lélekből már sok értékes munka fakadt. Hivatkozik Ravasz László Homiletikájára, amely 1915 húsvétjában jelent meg, majd Makkai Sándor öntudatos Kálvinizmusára 1925-ből, melynek hitvallásos szellemét nagy dicsérettel említi. A harmadik ilyen nagy munka 1932-ben a Tavaszy Dogmatikája. Ismerteti ezt a könyvet beosztása és tartalma szerint, mely mű az utolsó ötven év alatt megjelent első magyar ref. dogmatika. Elismeréssel emeli ki azt a felfogást, hogy a dogmatika a kijelentésen nyugszik s hogy a theologia semmi más tudománnyal össze nem mérhető, forrása Isten Igéje. Kiemeli a Szentírásra vonatkozó felfogás református és bibliai jellegét. Hangoztatja, hogy Tavaszy forrása a Dogmatika megírásánál a hitvallások voltak és pedig úgy látja, hogy ezek közül a Heidelbergi Kátét részesíti előnyben. A Dogmatika református voltát a predestináció tanban látja legjobban kidomborodni. A hitbizonyosság kérdésében konstatálja, hogy eltér Bárditól, aki az üdvbizonyosságot nem tartja a református ember biztos vonásának. Ahelyett, hogy, mint Tavaszy a predestinációról szóló tant a Dogmatika végére tenné, ő inkább az egész elejére óhajtaná tenni, mert a kiválasztás megelőzi szerinte a kijelentést is. A könyvet – mondja – nagy gyönyörűséggel tanulmányoztuk és a tanulmányozás által gazdagabbakká lettünk, sok szép és új gondolatot találtunk benne. úgy látja, hogy Tavaszy azt a feladatot tölti be Erdélyben, hogy a Barth magas feszültségű áramát transzformálja úgy, hogy abból az erdélyi egyházra nézve áldás származhasson s beteg egyházának orvosságul adhassa. A másik cikkben ugyancsak Dekker: Hogyan látják a magyar teológusok Barth Károlyt címen ír. A cikket annak a leírásával kezdi, hogy milyen szoros kapcsolatok voltak már régóta Hollandia és Erdély között. A Bod Péter egyháztörténetének egyik hiányzó részét egy magyar diák az utrechti egyetem könyvtárában találta meg, utal a gályarabok kiszabadításának esetére, majd arra, hogy a 18. század kezdetén olyan sok magyar diák volt Utrecht-ben, hogy egy külön auditóriumot kellett nekik átadni istentisztelet céljaira. Viszont, elszigeteltsége dacára már Erdély és Magyarország a nyugati reformáció munkáit igen hamar átvette. 1553-ban folyik le a Servet-pör és három évvel azután már a széki zsinat elítéli az unitarizmust, a Cocceius munka hat év múlva már alapul szolgál a kolozsvári theol. professzor előadásainak. Most is, mikor Barth munkája megjelent, már rá három évre vita tárgyát képezi az erdélyi egyházban, ahol a püspök vitagyűlést kénytelen összehívni az ügyben. Majd foglalkozik azzal, hogy ismerteti azokat a magyar theol. műveket és cikkeket, amelyek Barth teológiájával foglalkoznak. Részletesen szól Nagy Géza cikkéről, amely önállóan is megjelent a Theol. Szemle kiadásában, Barth teológiája, előfutárai, bírálata is jelentősége címmel. Kiemeli Nagy Géza azon felfogását, hogy Barth inkább lelkipásztor, mint teológus, hogy teológiája inkább a szívnek, mint a tannak a teológiája, imádkozó teológus, hogy teológiájában nem jut el az ember egy ujjongó keresztyénségig, hanem attól bizonyos távolságban megáll. Részletesen ismerteti azokat a pontokat, ahol Nagy Géza Barth-al szemben állást foglal a keresztyénségen kívüli kijelentés, a szentháromság stb. kérdésekben. Dekker úgy látja, hogy Nagy Géza kritikája jóindulatú és felépítő kritika s hogy Nagy Géza ebben a kérdésben a Barth teológiáját reformátusnak tartó Tavaszy és az azt elutasító Sebestyén között áll. A két cikk fordítását Csűrös József végezte.