Egyedül – Református Szemle, 1930., 23. évf., 2. sz., 27. p.

Főpásztorunk hivatott tollából megírt jellemrajzot adott ki a Szépmíves Céh Bethlen Gáborról, a nagy erdélyi fejedelemről. Talán senki sem volt hivatottabb, mint Főpásztorunk arra, hogy a nagy fejedelem emlékének írói művészettel kidolgozott emléket állítson a kegyeletes megemlékezésnek ünnepi esztendejében. A fejedelem iránt való alázatos tiszteletet őseitől örökölte, akik régi idők óta áldott munkásai voltak a fejedelem által megalapozott erdélyi kultúrának, református hitéletnek. Ott nőtt fel a fejedelem alapította főiskola mellett és lelkében örökre ott él az a fejedelmi arckép, amely a Bethlen-főiskola dísztermében van elhelyezve. Ismeri Erdély küzdelmes életét, nagyszerű történelmi tradícióit és Isten áldotta művészi, írói képessége van arra, hogy lelke legbensőbb meglátásait tiszta világossággal, megkapó erővel juttassa kifejezésre. Ismertük, olvastuk Szegfű Gyula munkáját. Olvastuk R. Kiss István kritikáját a Szegfű munkájára. De mégis éreztük, hogy e megemlékezésekből hiányzik valami. Senki sem volt képes kellő erővel kifejezésre juttatni az egyetemes magyar nemzet hódolatát a nagy fejedelem előtt s megszólaltatni azt az el nem múló szeretetet, mellyel különösen Erdély népe viseltetik legnagyobb és őt legjobban megértő, érette legtöbbet tevő nagy fia iránt. Ezért végzett rendkívül áldásos munkát Főpásztorunk, hogy e kegyeletes kötelességnek maga tett eleget. Elénk állította a nagy fejedelmet úgy, ahogy alakja a magyarság szívében él. Elénk állította úgy, hogy az életre keltett fejedelem tanítása ma is eleven erővel szólhat mihozzánk. Csak e munka teszi teljessé az erdélyi magyarságnak, különösen egyházkerületünknek megemlékezéseit. A könyvet szeretettel ajánljuk minden olvasónk figyelmébe.