A Holttenger – Könyvesház, B.H., 1936. nov. 26.

A holttenger: a Mezőség. Az erdélyi táj egyik jellegzetes karéja. Aho1 az októberi nap fénye halotti színbe vonja a dombok megfagyott hullámsorait. Ahol a pára nélküli távlatból élesen merednek ki a földcsúszások omladékos fehér csúcsai, mint felcsapott hullámok megmerevedett taréjai. Csend, álom és halál lebeg itt a táj felett, ahol fát és élőembert csak elvétve látni. Reménytelen sors azé, aki idekerül. Elveszti kapcsolatát a várossal és a kultúrával. Besüpped a falvak kicsinyességébe és elfásul emberei maradi közönyében. Szóval elnyeli a holttenger. Ide menekül mégis önkéntes számkivetésbe Katona László dr. királygyűrűs teológus, mert első kísérlete, hogy megvesse lábát az ősi egyetemi városban, eredménytelen maradt. A mezőségi Virágos református eklézsiájára vonul vissza. A falu és népe jobb, mint a város és lakói. Csak ott jön rá, mennyire tévedett, „ahol napokon át barangolhat anélkül, hogy eljuthatna valahová, ahová érdemes.” Ebben a reménytelen keretben igyekszik életformáját és célját megtalálni az, aki olyan családból származott, amelynek férfitagjai nemzedékeken keresztül a tudomány és irodalom munkásai voltak. Három baráti kéz nyúlik azonban feléje, hogy segítse keresztülvergődni a kezdeti nehézségein és ha itteni hivatását betöltötte, visszataláljon oda, ahova való: a városba, az egyetemi katedrára. Lelkésztársa, Mezei András, aki elsőnek vált ki földet túró családja közösségéből – nem is a saját, hanem inkább papjának akaratából – s került olyan pályára, amelyhez valójában komoly kedve sohasem támadt. Rajta nem fogott a holttenger semmiféle mérges párája. Edith, a tanítónő, aki úgy vélte, hivatást teljesít ebben a kis faluban – s hogy Istentől kirendelt párjára talált Andrásban, addig, amíg Lászlót oda nem vetette a sors keze. Végül Dávid, a kurátor, akit paraszti tapasztalása, természetes esze és a maga módján való hit által átemel minden akadályon. Ez a baráti támogatás sokat is jelent. Katona László, az új lelkész valóban evangéliumot hirdet Világosan. Közelebb hozza nyáját Istenéhez. A lelki élet gondozása mellett igen nagy eredménnyel munkálkodik a nép gazdasági helyzetének feljavítása körül is. Igyekezetét és nemes szándékait a földesura – Bádoky gróf – nemcsak méltányolja, hanem támogatja is. Minden jól menne, bár közben a háború sötét felhői eltakarják az ég tiszta kékjét, mert sikerül a virágosi erdőben nemcsak a mezőségi táj szépségeit megismerni, hanem föloldani azt a lelki konfliktust is, ami László, Edith és András között jelentkezett. Edith végül is László párja lesz, míg Andrást megvigasztalja Aranka, a hadiözvegy tanítónő, alá békeangyal is ebben a nehéz ügyben. Katona László dr. tiszteletes úr azonban egyszer olyan fába vágta a fejszéjét, aminek keménységével nem számolt. Járvány üt ki a faluban s buzgalmában, hogy ezt leküzdje és elhárítsa a betegség veszedelmét, a közben megérkezett kis Lacika felől orvossal, csendőrrel és kormánybiztossággal lép fel ott, ahol a falu ezt nem tűri. Makacs következetessége sikerrel jár. A betegséget lebírja, de az ütközetben elveszti népét. Nincs más megoldási mód, át kell adja a helyét másnak, aki jobban tud igazodni a falu érzékenységéhez és ősi szokásaihoz. Az elválást megkönnyíti, hogy a vigasztalatlan mezőségi magányban készített filozófiai dolgozata nagy sikert arat s ha a háború megakadályozza is a megürült egyetemi katedra elfoglalásában, megnyílik számára a teológiai tanári szék. Edith leszereli kétségeit, hogy vajon elhagyhatja-e népét? Joga van hozzá. Elsőnek hirdetett Virágoson evangéliumot. Tud szenvedni és szeretni. Joga van most már Krisztusról és népéről beszélni azoknak, akiket arra fog nevelni, hogy véghez is vigyék, amiről ő csak álmodott. De amikor a kis család beérkezik a városba és együtt ül a karácsonyfa alatt, hogy ünnepelje Krisztus születését, ugyanakkor meghal Magyarország. így borítja be sötét és vigasztalatlan felhőivel mindenütt a regényt előbb a háború, azután a bukás lehetséges következése és végül a tragikus vég: Erdély elvesztése. Ez volna rövid és száraz tartalma Makkai Sándor új regényének, amelynek gyengéi – női szereplőinek beállítása, a szerelmi konfliktus és megoldása – eltörpülnek az írás sok jeles értéke: szép magyar nyelve, tájleíró készsége, a mezőségi élet, a falusi pap sorsának megrajzolása mellett. Az egy ideje elhallgatott; szerzőnek új regényét bizonnyal örömmel fogadják az ördögszekér, a Táltoskirály és a Sárga vihar olvasói. Az új Makkai regényt a Révai Testvérek adta ki azzal a gonddal, ízléssel és áldozatkészséggel, amellyel az erdélyi írókat általában a közönség elé viszi.