Makkai Sándor életútja
1890. május 13-án született Nagyenyeden. Atyja Makkai Domokos a Bethlen Kollégium tanára volt, anyja Nagy Róza. Tizenhárom testvér közül a legfiatalabb. Elemi iskoláit Nagyenyeden és Kolozsvárt végezte, gimnáziumi tanulmányait Kolozsvárt, Nagyenyeden és végül Sepsiszentgyörgyön, ahol jeles eredménnyel éretségizett.
1908-1912 közötti években a kolozsvári theologiai főiskola s ezzel egy időben a kolozsvári tudományegyetem hallgatója volt. „Költő akartam lenni…” Metafizikai érdeklődése költői mondanivalójának megfogalmazását a teológiai tudomány „végső dolgok” titkainak feltárásában látta. Ennek tanúsága az 1912-ben megjelent Számadás című verseskötete, amely egyben leszámolás is volt a poétasággal. Már teológiai évei alatt kitűnt szónoki képességeivel. A szabadság vallása és A márciusi eszmény címen elmondott ünnepi beszédei nyomtatásra kerültek. Barátai és tanárai döntő szerepet játszottak lelki, szellemi épülésében: „Ravasz Lászlónak sokat köszönhetek a lelki életem tartalmáért, Nagy Károlynak az egyház életében való részvételemért, Bartóknak (György) világnézetem és erkölcsi felfogásom szilárd tudományos alapjait és kereteit köszönhetem.”
1912 decemberében Böhm Károly filozófiapofesszor atyai irányítása alatt a kolozsvári tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett pedagógiából, filozófiából és esztétikából cum laude eredménnyel, amelyet a teológiai tanulmányaival párhuzamosan végzett el. 1912. július 1-től két hónapig segédlelkészként szolgál szülővárosában, Nagyenyeden. Kibontakozó igehirdetői karakterével megnyerte a gyülekezet figyelmét és érdeklődését. 1912. szeptember 1. – 1915. október 31. között püspöki kinevezéssel kolozsvári középiskolai hitoktató lelkészként szolgál az állami tanító-és tanítónőképző intézetekben és a velük kapcsolatos gyakorló elemi iskolákban.
1913 nyarán házasságot kötött Borsay Margittal, Borsay Samu nagyenyedi zenetanár lányával. Két fiúgyermekük született: László 1914-ben, Sándor 1916-ban. Otthonuk a kolozsvári fiatal református lelkésztársadalom szellemi, baráti találkozóhelye: Varga Zsigmond, Révész Imre, Gönczy Lajos, Tavaszy Sándor, Mátyás Ernő, Vásárhelyi József végigkísérik egész pályafutását. 1914 júniusában református lelkészi oklevelet szerzett jeles eredménnyel. Ravasz László meghívására a Református Szemle munkatársaként írja tanulmányait. 1915. november 1-től két éven át vajdakamarási (Kolozs m.) rendes lelkipásztori és a kolozsvári református theologiai főiskolán vallástanítás-tudományi előadói szolgálatban volt. Vajdakamarási élményeit írja meg a Holttenger című társadalmi regényében.
1917. szeptember 1-től rendes tanári meghívást kapott a megüresedett sárospataki theologia gyakorlati theologiai tudományok tanszékére. A Sárospataki Református Főiskola értesítőjében írják 1918 augusztus 31.-iki távozásakor: „Nagy tudásával, hatalmas munkaerejével, állandó munkakészségével, lebilincselő előadásmódjával….” a tanári kar és az ifjúság nagyrabecsülését vívta ki. 1918. szeptember 1. – 1926. április 17. között a kolozsvári református theologiai főiskolán a rendszeres theologiai tudományok nyilvános rendes tanára. 1921-ben Tavaszy Sándorral és Csíky Istvánnal megalapítja a Vécsi Szövetséget. 1922-1924 között a kolozsvári református főiskola igazgatója. 1922-1926 között az erdélyi református egyházkerület pöspökhelyettes főjegyzője. Az ördögszekér című regényének 1925-ös kiadása püspöki választása előtt nagy egyházi, közéleti vihart kavart.
1926. április 17-én erdélyi református püspökké választják. Az egyházkormányzói tevékenységét bibliaiskolák, istentiszteleti rendtartás, magyar és egyházi iskolák megmaradásáért és alapításáért folytatott küzdelem, református kórház megteremtése és a Trianon utáni kisebbségi sorsba került társadalom minden fájó sebe és hiánya iránt érzett felelősség és féltő szeretet jellemezte. A püspöki évtizedben fejti ki egyre népszerűbb irodalmi munkásságát is. Regények és tanulmányok sora kerül ki tollából, többek között: Táltoskirály, Sárgavihar, Magunk revíziója, Magyar fa sorsa. 1936. május 15-én meggyengült egészségi állapota miatt püspöki állásáról lemondott, Magyaroszágra költözött. Expatriálása felkavarta az erdélyi közéletet. Nem lehet című írásában a kisebbségi sors lehetetlenüléséről ír, ennek megható kifejtése Reményik Sándorral való levelezésében követhető. Gróf Bánffy Miklós főgondnok az egyházkerületi közgyűlés nevében a Református Szemlében is megjelent megindító beszédében vett tőle búcsút.
1936. június 3-án, Varga Zsigmond debreceni professzor, hűséges barátja készíti elő a debreceni tudományegyetem református hittudományi karára történt meghívását. A pasztorális theológia nyilvános rendes tanáraként 1936. július 21-én tett esküt. 1937-ben Corvin Koszorúval tünteti ki dr. Hóman Bálint kultuszminiszter. 1939-ben és 1941-1942-ben a kar dékánja, az ezeket követő években prodékánja volt. A debreceni volt egyházközségnek, majd a debreceni negyerdei egyházközségnek presbitere, a tiszántúli egyházkerületnek tanácsbírája, a református egyetemes konventnek missziói előadója, a magyar református egyház zsinatának és zsinati tanácsának rendes tagja. Ebben az időszakban nemeztnevelői elkötelezettsége nyomán született a Magyar nevelés, magyar műveltség és a Tudománnyal és fegyverrel c. könyvek. Szépírói megmutatkozásaként jelent meg a Mi Ernyeiek, Szép kísértet, Szabad vagy önéletrajzi ihletésű regénytrilógia, valamint a Magyarok csillaga történelmi regény. Egyházát szolgáló hite és szeretete Az egyház missziói munkája, Ravasz László igehirdeői útja című teológiai műveiben.
1945-ben a Tudománnyal és fegyverrel című könyvéért perbe fogják háborús és népellenes bűntett vádjával. A népbírósági tágyalásra írt védőbeszédét alátámasztják tanítványai túnságtételei. A vádak aló felmentik. 1948-ban részt vett az állam és a református egyház megegyezését előkészítő tárgyalásokban és a megegyezésnek a református zsinat általi elfogadásában, mint missziói előadó pedig a megegyezés gyakorlati keresztülvitelének a gyülekezetekben való munkálásában. 1951-ben felmentik a konvent missziói előadói tisztsége alól. úgy vonul be a Bethesda kórházba, hogy már nem kíván élni. 1951. július 19-én, 61 éves korában visszatért teremtő, kegyelmes Urához.
